Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)
Schweitzer Gábor: A virilizmus és a "zsidókérdés" az 1920-as évek törvényhatósági reformjai tükrében
elakadó törekvések leginkább az önkormányzati testületek szerkezetére és választására irányuló sok évtizede kipróbált normák megváltoztatására irányultak. Céljukat nem is tekinthetjük egyébnek, mint az önkormányzati testületek hozzáidomulásának előmozdítását a megváltozott politikai környezethez. Elsőként, 1920. őszén a Teleki-kormány belügyminisztere, a kisgazdapárti Ferdinandy Gyula készítette elő, az akkor már több mint három évtized óta — az 1886. évi XXI. és XXII. te. keretében — szabályozott önkormányzati testületek szervezetére és választására irányuló szabályozók módosítását. A minisztertanács 1920. október 15-én vitatta meg Ferdinandy előterjesztésében a vármegyei törvényhatósági bizottság, továbbá a községi képviselőtestület reformját illető javaslatokat.21 A tervezetek egyik markáns vonása a virilizmus megváltozott politikai körülményeket tükröző funkcióváltásában rejlett. Igaz, a községi képviselőtestületeknél az addigi normák szerint — vagyis „nyers” formában — maradna fenn a virilizmus, hiszen azok, „akik a község terheit viselik, hivatottak arra, hogy beleszólást nyerjenek a község ügyeinek intézésébe.” Ám ez a törvény- szerűség már nem érvényesülhet a vármegye és a törvényhatósági jogú városok esetében, hiszen a „közvélemény” azt kívánja, hogy demokratikusabb elvek alapján legyenek összeállítva a fenti testületek. Ennek a felismerésnek megfelelően a javaslat a „virilizmusba ojtott választási elv” érvényesítésében látta a megoldást, azaz a nyers virilizmust a választott virilizmus váltaná fel. Valóságos paradoxon, hogy míg a fővárosnál érvényesülő választásos virilizmus nem tűnt az új hatalmi tényezők számára elfogadhatónak, addig a vidéki törvényhatóságok esetében a választásos virilizmusra való áttérést éppenséggel a demokratizmus igényeinek kielégítésével igyekeztek legitimálni. A minisztertanács tagjai közül mindenesetre Haller István élesen bírálta a választott virilizmus kilátásba helyezését - a javaslat szerint a virilisek saját soraikból választanák a törvényhatósági bizottság legtöbb adót fizető tagjait —, mondván, ennek az lesz a következménye, hogy több zsidó tagja lesz a törvényhatósági bizottságnak.22 Haller kijelentette, csak abban az esetben fogadja el a virilizmust, amennyiben a törvényhatósági bizottság virilis tagjait az egész 21 MOL K. 27. A Minisztertanács jegyzőkönyvei. 129. doboz. 1920. október 15. 6. napirendi pont. 22 Ugyanezt az álláspontot képviselte Sokorópátkai Szabó István, „kisgazdaminiszter” is. 68
