Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Kende Tamás: Vérvádak a kelet-európai antiszemitizmus szellemtörténetében. Historiográfiai megközelítés

pai fejlődésének leírásakor. A történettudomány korrekt módon, bár kissé leegyszerűsítve, e két alapmozgás kontextusában vizsgálja az utólag aranykornak tűnő korszak zsidótörténetét is.

Az oroszországi zsidóság történetével foglalkozó művek igen nagy teret szentelnek a zsidóüldözéseknek és a vérvádaknak. A Beilisz-ügy részletes ismertetése nélkül elképzelhetetlenek a vonatkozó alapművek. Nyilvánvaló módon, a vonatkozó történeti hagyományban — a Történelemben — kiemelkedő, ha tetszik paradigmatikus fontosságot tulajdonítanak a vérvádnak és a pogromoknak. A martirológiára épülő zsidó történelem oroszországi fejezeteinek egyik fontos argumentumai az említett ügyek. Ebben a történeti koncepcióban a vérvádesetek és a pogromok az orosz politika és a% oroszok eredendő antiszemitizmusának materiali- zálódásai. Imigyen illeszthetők be ezek az esetek egyszerre az orosz- és a zsidótörténeti hagyományba.

A magyar zsidóság történetét tárgyaló művekből sem hiányozhat a tiszaeszlári vérvádeset ismertetése, ám ennek „helye” közel sem olyan központi az adott történeti hagyományban, mint az oroszországi hasonló eseteké

.23 A zsidó történeti hagyomány viszonya Magyarországgal kapcsolatban — Oroszországhoz képest — ambivalens. Itt áll szemben egymással egyrészt a dualizmus korának tagadhatatlan liberalizmusa a legtömegesebb európai zsidó emancipációval és asszimilációval, a nyilvánvaló társadalmi és politikai felemelkedéssel, másrészt pedig az 1919-et követő korszak hol gyengébb, hol erősebb hivatalos antiszemitizmusával, majd a korszak végén a felfoghatatlan szörnyűséggel, a félmillió magyarországi zsidó elpusztításával. Amikor ezt a felfoghatatlant igyekszünk racionalizálni, gyakran nyúlunk vissza a tiszaeszlári vérvádhoz, mint olyan eseményhez, hagyományhoz amelyben a későbbi szörnyűségek csírái felbukkantak. És ez így teljesen helyénvaló.

Magyarország megítélése a zsidó történeti hagyományban nem egyértelmű. Oroszországénál jobb, ám például Csehországénál feltétlenül rosszabb. Ennek okát nyilvánvalóan a két országnak a két világháború közötti politikai berendezése és „zsidópolitikája” közötti különbségben

25 Nem központi témája a magyar történeti hagyománynak, de megkerülhetetlen része. Súlya kisebb, mint az orosz esetben, de semmiképp sem hiányzik belőle. Lásd pl.: Gon- da László: A zsidóság Magyarországon 1526-1945. Budapest, 1992. 149-156.; Katz 1980. 223-242.; Kubinszkv 1976.; Magyarorsvái története. 6. (szerk. Kovács Endre) Budapest, 1979. 1271-1278.

54