Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Vonyó József: Gömbös Gyula és a zsidókérdés

mind a nemzet egésze esetében nem az ismeretek bővítésére, hanem a nevelésre tették (NM 89). A szándék komolyságát igazolta a középisko­lákról szóló 1934:XI. te., majd az erre épülő rendeletek az osztályfőnöki órák bevezetéséről, a diákok értékelésének szabályozásáról stb. Ezek szellemében az egyetemi felvételt is biztosító érettségi vizsgán a tanulók alkalmasságát elsősorban nem a tudásszint vizsgálatával kellett megál­lapítani, hanem azzal, hogy a jelölt „erkölcsi szemléletét” összevetik a „nemzeti világnézettel”.62 Ugyanígy emelték ki a nemzetnevelés fontos­ságát az iskola kapuin kívül is, s annak céljaként az „egységes magyar világnézet kialakítását”. Ennek zálogát pedig az ősi eredetű népi kultúra kiemelt fejlesztésében látták (NM 85). A célt „a nemzeti fejlődés ügyét szolgáló tudományos, művészeti, irodalmi törekvések okszerű és egyen­letes támogatásával”, másrészt az „életképtelennek bizonyult és szerve­zeti hibában szenvedő” intézmények összevonásával vagy megszünte­tésével ígérték megvalósítani. Ennek rendelték alá a pénzügyi keretek felhasználását is (NM 87—88). Az 1932—1935 között megfogalmazott tervek, foganatosított intéz­kedések alapján azt mondhatjuk: Gömbös nem adta fel az 1920-as évek közepére kialakult programját, a fajvédelmet. A változás nem ennek tar­talmában, hanem a megvalósítás módjában, ütemében és nyilvánosságá­nak mértékében ragadható meg. Mindenekelőtt abban, hogy — a kénysze­rítő körülmények miatt — nem beszéltek a fajvédelemről. Ezzel együtt elnémult az antiszemita hang, ami kifejezte: Gömbös elhagyta a fajvéde­lem „negatív” aspektusának, a zsidóság minden téren történő korláto­zásának nyílt hangoztatását, s a korabeli közvélemény azt tapasztalhatta, hogy ilyen tartalmú gyakorlati lépéseket sem tett. Megmaradt azonban az általa megfogalmazott feladat „pozitív” oldala: a magyarság gyarapí­tása. A Nemzeti Munkatervnek a magyar faj gazdasági megerősödésére, ősi kulturális értékeinek megőrzésére, iskoláztatására, szociális védelmére (stb.) vonatkozó pontjaiban szinte kivétel nélkül megtalálhatjuk a fajvé­dő program megfelelő tartalmi elemeit. Esetenként még a megfogal­mazások is kísértetiesen hasonlóak, mi több szó szerinti azonosságot mutatnak. 62 Nagy Péter Tibor: A magyar oktatás második, államosítása. Educatio, Budapest, 1992. 29, 93—95.; T. Kiss Tibor: Oktatáspolitika a Horthy-rendszerben Klebelsberg Kunó és Hóman Bálint miniszteri tevékenységének tükrében. In: Egy letűnt korszakról 1919—1945. Szerk.: Sántha Ilona. Kossuth Kiadó, Budapest, 1987. 201. 38

Next

/
Thumbnails
Contents