Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Vonyó József: Gömbös Gyula és a zsidókérdés

fizikai és lelki adottságaival. Sőt gyakran emlegette beszédeiben, vagy a nemzetgyűlésben illetve a képviselőházban a zsidó származású képviselők közbeszólásaira reagálva a zsidóság erényeit, mindenekelőtt szervezettségét, hatékony érdekérvényesítő tevékenységét. Ezzel is érvelt a magyarság erőteljesebb megszervezésének szükségessége mellett. A zsidóságnak pedig többek között éppen azt rótta fel, hogy hatékony', de önző érdekérvényesítésével, az általa képviselt nemzetközi eszmék terjesztésével, a magy'ar faj egyedei, a nemzet tagjai, társadalmi csoportjai közötti feszültségek előidézésével, faji öntudatának lerombolásával, s ezáltal érdekérvényesítő erejének gyengítésével okozott súlyos károkat.

Gömböst az okok és magyarázatok tekintetében sem foglalkoztatták elméleti szempontok. Például a kérdés biológiai összefüggései, mint a vele együttműködő Méhely Lajos professzort és követőit. Vagy a magyarországi antiszemitizmus egyik legkövetkezetesebb képviselőjének, Teleki Pálnak a nézetei, aki szintén természettudományos alapozottsággal közelített a kérdéshez, s földrajztudósként eljutott a táj és faj összefüggéseinek vizsgálatáig.48 A kérdéskör egyik leggyakrabban hangoztatott társadalmi-társadalompolitikai összefüggését, az asszimiláció kérdését is csak egyszer pendítette meg. Ellentétben például a tekintélyes történészszel, az antiszemitizmusnak a magy'ar elit körében történő népszerűsítésében jelentős szerepet játszó Szekfű Gyulával, aki ezt tekintette a probléma magjának. Szekfű a galaíciai bevándorlás megengedését azért ítélte el, mert az megakadályozta az asszimilálódó zsidó polgárság teljes beolvadását a magy'ar társadalomba, s ennek eredmény'eként nem a magyarság asszimilálta a zsidókat, hanem ellenkezőleg, az utóbbiak „elzsidósították még a magyarságot is”.49 Ezzel szemben Gömbös a bevándorlást csak mennyiségi, statisztikai kérdésként kezelte. Az ő szemében ez azért jelentett veszélyt, mert tovább rontotta az amúgy is kedvezőtlen arány'okat.

Mindezekből nyilvánvalóan kitűnik, hogy Gömbös fajvédelme és antiszemitizmusa nem azonos a két világháború közötti magyarországi fajvédelemmel, illetve zsidóellenességgel, hanem csak egyik változatát jelenti az ilven tartalmú korabeli irányzatoknak. Egyik sajátossága az, a már említett tény', hogy' - eltérően pl. Szabó Dezsőtől, vagy' a népi írók

48 Lásd: Teleki Pál: Táj és faj. In: Teleki Pál: t 'álogatottpolitikai írások és beszédek. Szerk.: Ablonczy Balázs. Osiris, Budapest, 2000. 14—26.

4<) V.ö.: Szekfű Gyula: Hamm nemzedék és ami utána következik. Budapest, 1934. 328—344.

31