Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Vonyó József: Gömbös Gyula és a zsidókérdés

könyvtáráról, olvasmányairól, másrészt szövegeiben - lévén nem tudományos írások, hanem beszédek, rövid újságcikkek — nem hivatkozik kútfőire. Név szerint csak Huston Stewart Chamberlaint, Disraelit, Mé- hely Lajost, Kováts Alajost és Miklósy Istvánt említi a fajvédelcm kapcsán, s általában pontos utalások, sőt — nem egyszer — az idézett művek említése nélkül. A fajvédők lapja, a Szózat 1919—1925 közötti cikkeit áttekintve az is feltűnik a figyelmes olvasónak, hogy Gömbös gyakran nem közvetlenül az általa említett szerzőktől merített, hanem önmagánál — államjogi, politikai, gazdasági tekintetben — iskolázottabb fegyvertársainak (főként Zsilinszky Endre, Eckhardt Tibor, Antal István, Ulain Ferenc) elemzéseiből. Jóllehet, számos kérdésben azonos nézeteket vallott velük, érvelései során sohasem hivatkozott pl. Szabó Dezső, Szekfű Gyu- la, Prohászka Ottokár, Bangha Béla vagy akár Teleki Pál gondolataira.

A 19-20. század fordulója időszakában a „korszellem” jellemző eleme volt a faji kérdés emlegetése, illetve társadalmi jelenségek ilyen aspek- tusú vizsgálata szerte Európában. A huszadik század első évtizedeiben, s különösen az első világháború után mindez a politikai gondolkodásra is hatott — kivált Közép-Európában. Elég, ha csak - a Hitlerre is nagy hatást gyakorló — Huston Stewart Chamberlain munkáira gondolunk, vagy a magyarul is terjesztett Ostara füzetekre, melyek a fajegészségügy, az eugenika nézeteit is népszerűsítették. Gömbös ezekkel éppúgy megismerkedhetett Bécsben, mint Budapesten.

Gömbös szövegeinek tartalmi elemzésével egyértelműen felismerhető nézeteiben a 19. század végi neokonzervativizmus, az agráriusok, a turanizmus és a biológiai faj elmélet hatása — anélkül azonban, hogy azok érvanyagát részletekbe menően és következetesen, elméleti igénnyel alkalmazta volna. Különösen fontos, hogy' semmilyen új elemmel nem gazdagította azokat. E kérdéseket is mindig a praktikum oldaláról közelítette, s a másoktól átvett gondolatokat csupán állításainak bizonyítására, programjának igazolására használta. Nem automatikusan, hanem módosított formában. Ezek a változtatások azonban nem elméleti igényű elemzések, hanem gyakorlati megfontolások eredményei voltak.

Számára a központi probléma a zsidóság szerinte magas számaránya a társadalomban, s még inkább túlreprezentáltsága a magyarországi társadalom életének kulcsfontosságú területein, mindenekelőtt a gazdaságban (ezen belül a mezőgazdaságban is) és a kultúra területén. Másokkal szemben nem érvelt a zsidók alacsonyabb rendű voltával, kedvezőtlen

30