Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Vonyó József: Gömbös Gyula és a zsidókérdés

A másik momentum, ami felkeltette érdeklődését a kérdés iránt, az az orosz frontról 1917—1918-ban hazaérkezett magyar tiszteket ért elmarasztalás volt a közös hadügyminisztériumban. Az osztrák katonai vezetők szerint ugyanis a kommunista eszmék terjesztésével a fogolytáborokban ők fejtettek ki bomlasztó tevékenységet a közös hadseregből kikerült hadifoglyok között. Gömbös azonban — vizsgálódásai alapján — arra a következtetésre jutott, hogy „az egész oroszországi bolsevista mozgalomban közreműködő magyar tisztikarnak körülbelül 95%-a volt zsidó, 5%-a volt csak keresztény.” így — vallotta — a fenti vádak csak az „ungarischer jüdischer Offizier”-t érhetik jogosan.11

A két problémát összegezve mondta ki: „visszagondolok az elmúlt nagy háborúra, amelyet nálunk a zsidóság befolyásolta Hinterland vesztett el.”12 Ez az álláspont lényegében megegyezik a német jobboldal — Ludendorffék és Hitleréit — DollstoB-elméletével.

A fenti statisztikákat egészítette ki a zsidóság gazdasági és egyes foglalkozási ágakon belüli részesedésével kapcsolatban a századforduló táján és az után közzétett statisztikai adatokkal, melyek a társadalmon belüli részarányukat messze meghaladó mértékű részesedésüket bizonyították.13 Ezek alapján jutott a következtetésre: „...a zsidóságnak olyan hatalmas térfoglalását lehet megállapítani, amely a nemzet, a faj szempontjából abszolút veszélyt jelent.”14 Úgy látta, „a zsidók ezt a fajt teljesen elnyomva, rabigába hajtják”.15 A helyzetet oly tragikusnak tartotta, hogy már a

"Uo. 373.

12 Ssp^at, 1920. augusztus 10. [Lásd: Gömbös 2004, 65—67.]

13 „Magyarországon a zsidók 5%-át teszik az összlakosságnak. E káros következményként látjuk, hogy a nagybirtoknak 20%-a, nagyobb földbérletek 48%, az újságok 50%-a, a bankoknak legalább 75%-a zsidó kézen van, azaz a zsidók messze túllépték azokat a határokat, amelyek között számarányuknak megfelelően mozogniuk kellett volna.” (S\ó- %at, 1920. augusztus 10.) Nemzetgyűlési beszédekben sorolta a különböző szabadfoglalkozású értelmiségi pályákat, melyeken zsidók aránya 18-49% között mozgott (NN 1922. II. köt. [1922. július 24] 296.), illetve a zsidók országos átlagot jóval meghaladó iskolázottságának adatait (NN 1922. VII. köt. [1922. december 16.] 42.) [A két beszéd szövegét lásd: Gömbös 2004, 115—168.] Gömbös azonban sohasem gondolta végig e jelenségek kialakulásának okait. Szövegeinek tanúsága szerint fel sem merült benne, hogy alapos elemzés tárgyává tegye a zsidók gazdasági és kulturális téren tapasztalt és regisztrált magyarországi térnyerésének gazdasági, társadalmi, mentalitásbeli stb. gyökereit, s azok összefüggéseit.

I4NN 1922. VII. köt. (1922. december 16.) 37.

15 NN 1922. II. köt. (1922. július 24.) 296.

22