Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)
Vonyó József: Gömbös Gyula és a zsidókérdés
ben megfogalmazott, képviselt más nézetekhez? Hol kereshetjük forrásait? Milyen módszerek alkalmazását tartotta kívánatosnak a zsidókérdés megoldására? Miniszterelnökként feladta-e antiszemitizmusát, illetve fajvédő nézeteit Gömbös Gyula? S végül, de nem utolsó sorban: milyen hatása volt megnyilatkozásainak és e téren kifejtett politikai tevékenységének a korabeli közvéleményre, a hatalmi elitre, mindenekelőtt azokra a politikusokra, akik később megalkották és elfogadtatták a zsidókat állam- polgári jogaikban és emberi méltóságukban egyre erőteljesebben korlátozó törvényeket, majd végül nagyrészt megvalósították Magyarországon a Hitler által követelt „Endlösung”-ot? E kérdések reális megítéléséhez nem elég Gömbös szövegeit és politikai tetteit vizsgálnunk. Ellentmondásos helyzete különösen fontossá teszi a korabeli politikai szituáció, a lehetőségeit befolyásoló hatalmi viszonyok mérlegelését. Számolnunk kell továbbá eg}' gyakran érvényesülő — és felszámolandó — hibás sztereotípia hatásaival. Ami az utóbbit illeti, nemcsak a történelmi köztudatban és a publicisztikában, hanem a szakirodalomban is szinte általános érvényű, hogy a fajvédelmet azonosítják az antiszemitizmussal. Másrészt, nem veszik figyelembe, hogy az antiszemitizmusnak és a szélesebb értelemben vett fajvédelemnek számos változata létezett a korabeli Magyarországon.6 Ha alapos vizsgálatnak vetjük alá Gömbös és társai — mindenekelőtt a fajvédő csoport nézeteinek, programjának megfogalmazásában vezető szerepet játszó Zsilinszky Endre - szövegeit, arról győződhetünk meg, hogy esetükben sokkal összetettebb jelenségről van szó, illetve nézeteik eltéréseket mutatnak hasonló elveket valló számos kortársuktól. A rendelkezésünkre álló keretek csak e problémák felvázolására, esetenként mindössze érintésére adnak lehetőséget. A kezdetek. Gömbös figyelmét nem elméleti vagy tudományos megfontolások fordították a zsidókérdésre, hanem nagyon is gyakorlatias problémák. Először a háború kedvezőtlen alakulása, majd a vereség okainak vizsgálata váltotta ki a vezérkari tiszt érdeklődését a téma iránt. 1917-ben, a 6 Lásd Ormos Mária e kötetben közölt tanulmányát. 20
