Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Katona Attila: Őrségváltás után rendszerváltás előtt. Az antiszemitizmus megjelenési formái a vasi megyeszékhelyen 1936 és 1938 között

Nem voltak zavargások, aminek részben az is oka lehetett, hogy nem rendelkezett egyetemi ifjúsággal, vagy jelentős létszámú, (akár szellemi) proletáriátussal a település. A földkérdést előtérbe helyező szélsőjobboldali politika nem talált termékeny talajra a megyeszékhelyen. Ráadásul a helyi neológ többségű zsidóság sem szolgáltatott magatartásával ürügyet a turbulens elemek fellépésének. Visszahúzódott, mint házába a csiga. A társadalmi norma akkor még nem engedte, hogy „komoly” emberek a csatlakozzanak e vonulathoz. Mi több épp a húszas évek rosszemlékű, érzelmi túltengéssel megjelenő mozgalma, és annak atrocitásokat is felvállaló vonulata tarthatta vissza a középosztálybelieket a zajos antiszemitizmustól. Inkább egy racionálisabb és szervezettebb változatra számítottak, amit a törvénnyel és kormánypolitikai rangra emelkedett zsidóellenesség- gel meg is kaptak.121

A legszomorúbb eleme a kialakult helyzetnek az ifjúság politikai stílusának az alakulása lett. E korosztály vált a radikalizmus célközönségévé, nem a pártok befolyása révén, hanem a komoly társadalmi presztízzsel bíró társadalmi szervezetek jóvoltából. A Turulnál szabadon szárnyalhatott — legalábbis verbálisán — az antiszemita fantázia és retorika.122

A Nemzeti Front szombathelyi Hérics-kerti gyűlésén 1938 májusában az elmúlt időszak eseményeit úgy értékelték: „Begyulladt nyárspolgárok saját tehetetlenségük érzetében szövetkeztek a zsidósággal, addig

121 Végül is az első zsidótörvénnyel ezt kapták meg. „Úgy vélem maga a higgadt zsidóság is örül, hogy végre konkrét formát kapott a kérdés.” Lingauer Albin: Zsidókérdés, V'asvármegye, 1938. április 9. 1.

122 1938 májusában már az első zsidótörvény elfogadása táján a Turul Szövetség szombathelyi gyűlésén Szabó Gyula országos propaganda titkár a következőket mondotta: mi már akkor azokat a tanokat hirdettük, amikor Hitler még sehol sem volt. A szociális, nemzeti Magyarország programját kereszténységgel kapcsolták össze, e téren forrásuk Prohászka Ottokár lett. Kereszténységük hangoztatásánál az interkonfesszionalitásra fektettek hangsúlyt, az új tengelyt Debrecen és Pannonhalma jelentette. A zsidókérdésről úgy nyilatkozott, hogy nincs szükség zsidó sajtóra, itt a numerus nullus politikáját kell érvényesíteni. Elvetették a hatályos alkotmányt, az csak akkor lesz jó, ha „nem kell beleérteni azokat a törvényeket, amelyeket az utóbbi évtizedekben a zsidóság hozott létre. A zsidók úgy tesznek, mintha Kossuth apánk rájuk hagyta volna végrendeletében az alkotmány védelmét.” Az emancipációs törvényt hatályon kívül kell helyezni. Összegzésül így szólt: „Mi még nem érezzük magunkat elég erősnek arra, hogy átvegyük a vezetést, de kívánjuk a most vezető nemzedéktől, hogy velük együtt meneteljen a szociális Magyarország felé.” Celldömölki Hírlap, 1938. május 15. 2. Vasvármegye, 1938. május 10. 5

196