Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Katona Attila: Őrségváltás után rendszerváltás előtt. Az antiszemitizmus megjelenési formái a vasi megyeszékhelyen 1936 és 1938 között

juk, akkor is elgondolkodtatóak a miniszter szavai. A folytatást ismerjük, a csendes vitát és Lázár Andor távozását.

Kérdésfeltevésemet egy nyugat-dunántúli középváros, Szombathely általam ismert anyagán próbálom értelmezni. Az időintervallum az őrségváltás és a rendszerváltás közti éveket foglalja magába, de mindenekelőtt 1937-38 fordulóját. Mindkét kifejezést a korabeli politikai retorika és publicisztika „hozta be” a közbeszédbe, így még jelentéstartalmában sem volt konszenzus. Az ismertebb, az őrségváltás a gömbösi kurzusra vonatkozott, ami egyszerre foglalta magában a politikai elitcserét, vagy legalábbis felfrissítését, és sokak szándékának megfelelően a fiatalítás programját. „Előttünk a példa. — írta Lingauer Albin7 a Vasvármegyében 1936-ban — Valamikor kíméletlenül félredobták a régieket és az öregeket. Azon a címen, hogy újak kellenek helyettük. Az újaknál, akiket előszedtek, az volt az első követelmény, hogy vörösek legyenek. Tehát pártszempontból megfelelőek. És, hogy legyen kedvük, és bátorságuk és ambíciójuk az illető magas méltóság és a nagy hatáskör elfoglalására. Hogy aztán kaliberük, látókörük, tapasztaltságuk megvan-e? - az már másodrendű kérdés. — Végtére csak 17 esztendeje annak, hogy mindezt ki kellett tapasztalnunk. Még nincs annyira messze, hogy elfelejtettük volna. A saját intellektuális színvonalukról állítanánk ki kedvezőtlen bizonyítványt, ha magukkal engednők elhitetni, hogy egy-egy vezető pozíció eléréséhez elegendő kvalifikáltság az, hogy az illető még nincs 40 éves, és hogy mivel jóeszű és becsvágyó, ennek következtében el lehet tekintetni attól, hogy tapasztaltsággal, gyakorlattal és szükséges politikai elő- iskolázottsággal is rendelkezzék.”8 Az analógia természetesen 1919-re vonatkozott egy rosszemlékű forradalomra, érzékeltetvén: a kifejezésnek mindig akadt radikális mellékíze.

7 Lékay-Lingauer Albin 1905 óta a Vasvármegye című helyi napilap főszerkesztő és tulajdonosa. Igazi meghatározó véleményformáló, aki 1919 után alaposan ki is vette részét a pártpolitikából. 1920 és 1935 között Kőszeg nemzet-, majd országgyűlési képviselője. Eredendően nemzeti-liberális gondolatai már a világháború előtt konzervatív irányba fordultak, s forradalmakat követően harcos faji antiszemitaként bukkant fel, s keresztény-nemzeti szócsővé formálta lapját. Elkötelezett legitimista, utóbb eg)' megszelídült konzervatív keresztényszocialista irányvonalat követett. A válság éveiben részben anyagi okokból a kormánypárt szolgálatába szegődött, annak lett ízléses, keresztény értéket hangoztató publicistája.

s Az ilyen ifjakat hivatalban el tudta fogadni, de a vezetői posztokon még/már nem. Lingauer Albin: Párhuzam régi és uj jelenségek között. Vasvánnegpe, 1936. január 19. 1.

171