Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Ormos Mária: Az antiszemitizmus alakváltozatai a XX. században

zsidóm” fogalma ugyan mindenütt működött, de Magyarországon a különbségtétel egy egész, viszonylag széles réteget érintően elvi formulává vált.

A megtelepedett, magyarul beszélő, a társadalom egésze számára hasznot hajtó zsidót már a numerus clausus vitájában elkülönítették egyesek a „hontalannak” titulált, más nyelvet használó, vándorló zsidóktól. Nem mellékes, hogy igyekeztek az utóbbi kategóriát nagy tömegként ábrázolni, ami azonban a trianoni Magyarország területén távolról sem felelet meg a valóságnak. Ráadásul azt is igyekeztek később elhitetni, hogy a beszivárgó zsidók száma szüntelen emelkedik, holott a valóság az volt, hogy a hazai zsidók abszolút száma is, százalékaránya is csökkenő tendenciát mutatott.

Summa summarum. Magyarországon az 1930-as években újra fellángoló antiszemitizmus számos formát öltött. Egyes kisebb településeken még mindig számítani lehetett a vérvádas történetek tovább élésére, de nagy valószínűsége van annak, hogy miként Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök felpanaszolta, a magyar parasztok nagy része békében megvolt és barátságosan együtt kvaterkázott a kocsmában a helybeli zsidókkal. Egyházi és egyház közeli körökben élt és terjedt a „Krisztus gyilkosok” és a kulturális ellentétek hangsúlyozása is, de mivel már olyan korról volt szó, amelyben — Bangha Béla keserű szemrehányása szerint — nagyobb vallástalanságot már elképzelni sem lehetett, nem valószínű, hogy e tételek hatása messzire hatolhatott volna.

Sokkal erőteljesebb volt, sőt véleményem szerint meghatározóvá vált viszont a „megélhetési” antiszemitizmus. A középrétegek fiai előtt az utak továbbra sem tágultak, hanem inkább beszűkültek. A hagyományos pályák — közigazgatás, fegyveres testületek - nem tudták felszívni őket, a modern ágazatokba — részben felkészületlenségük okán — nem tudtak betörni. E rétegek, illetve e rétegek adott nemzedéke vált a zsidók háttérbe szorításának vagy egyenesen kiszorításának legfőbb képviselőjévé.

E törekvést nem csak e csoportok tipikus megjelenítői, a fajvédők képviselték, de támogatta a konzervatív tábor eg}' része is. A konzervatívok azonban megoszlottak. Akadt közöttük, aki az egész kérdésnek nem tulajdonított jelentőséget, és ha egyáltalán, legfeljebb szalon antiszemita volt, aki megengedett magának egy zsidóellenes kiszólást, vagy zsidóviccet. Már szélesebb körre terjedt ki az általam szelektívnek nevelő