Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Paksy Zoltán: A nyilaskeresztes mozgalom tevékenysége és társadalmi bázisa a Dunántúlon 1932 és 1935 között

A mezőgazdasági népesség motivációját összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy azt a paraszti életmód kilátástalansága és az ebből fakadó elkeseredés határozta meg, amely lebontotta az erkölcsi gátakat, megjelent az anomiás attitűd, egy olyan érzelmi motiváció, amely a lázadás gondolatát is hordozta. Meginduló politikai cselekvését az a feszültség generálta, amelyet a paraszti társadalom valós helyzete, és a róla szóló és látszólagos közmegegyezésen alapuló közbeszéd között lévő különbség alkotott. Ez a feszültség a gazdasági válság hatására vált végképp kezelhetetlenné. A tudatlanság és teljes politikai iskolázatlanság eredményezte az új ideológia tartalmi elfogadását, elősegítve a nemzetiszocialista irányzat kiemelkedését az ellenzéki pártok sorából. Végül, mivel a paraszti etnocentrikus világkép számára mindig könnyen hihető az idegen veszélyes mivoltának feltételezése, ebből következett az ideológia tárgyának (célpontjának) elfogadása, lehetővé téve, hogy egy olyan csoport kerüljön a célkeresztbe, amely számára idegen volt és maradt, veszélyes voltának feltételezése pedig kézenfekvő.168

Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez a motiváció kizárólag a párt bázisát alkotó paraszti népességet jellemezte. Az egészen más társadalmi csoportokból kikerülő nyilas pártelitet — mely, mint láttuk, foglalkozás szerint széles skálán mozgó értelmiségi kört is jelentett — más mentalitás jellemezte. Köztük voltak olyanok, akik szilárdan hittek a mozgalom nemes, nemzetmegváltó küldetésében és voltak köztük egyszerű karrieristák, az egyéni érvényesülés lehetőségeit kereső személyek is. Közös azonban bennük, hogy valamennyien az úri középosztály azon elemeihez tartoztak, akik a politikai mozgalomhoz való csatlakozással, a társadalmi helyzetükkel való elégedetlenségüket fejezték ki (az előbbiek osztályuk, utóbbiak egyéni vonatkozásban).

A legérdekesebb ellentmondás éppen a zsidókérdés vonatkozásában figyelhető meg. A paraszti népesség ugyanis megítélésünk szerint az antiszemitizmust — elfogadván a nyilas program látszólagos üzenetét - csupán es^kó\nek tekintette, ezzel szemben a nyilas politikusok felfogásában az végcélként jelent meg. A földművesek vélekedésében a zsidókkal szem168 Az 1920-as években a magyar falu „félelmetes csöndjére” már a népi írók előtt figyelmeztetett a fajvédő Milotay István. Ezt olyan lefojtott feszültséghez hasonlította, amely bármikor kitöréssel fenyegethet. Ugyanerre a következtetésre jutott Oláh György a Három millió koldus szerzője, aki egyenesen egy parasztforradalom képét idézte föl. Sipos Péter: Milotay István pályaképéhez. In: S^áspdok 1971/3-4. 726-727.

164