Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)
Paksy Zoltán: A nyilaskeresztes mozgalom tevékenysége és társadalmi bázisa a Dunántúlon 1932 és 1935 között
kötelékek lazulása, az értékvesztés és felsorakoztak egy olyan politikai erő mögé, mely számukra a leghihetőbben jelenítette meg a cél elérésének eszközét.164 Ettől már csak egy lépés a szervezett politikai cselekvés. „A szervezett politikai cselekvésre való áttéréshez vissza kell vonni a támogatást az uralkodó társadalmi struktúrától, s azt olyan új csoportokra kell átruházni, amelyeket egy új mítosz vezérel. A mítosz kettős funkciót tölt be: egyrészt a társadalmi struktúrában jelöli ki a sokakat érintő frusztrációk forrását, másrészt felvázol egy olyan struktúrát, amely feltehetően nem vált ki frusztrációt a nélkülözőkből. A mítosz cselekvési program.”165 Merton tehát egy új mítoszról ír, amely magyarázatot ad az élet nehézségeire, egyben megjelöli annak okát és felvázol egy olyan társadalmi rendet, amely megszünteti a frusztrációt. Merton utal arra is, hogy minden társadalomban él a konzervatív ellenmítosz, amelynek az a lényege, hogy „a tömeges frusztrációk forrása nem a társadalom alapszerkezetében található”, mert ezek a dolgok „bármely társadalmi rendszerben jelentkeznének.”166 Ezt a mítoszt a társadalom privilegizált rétegei képviselik, esetünkben nem nehéz ráismerni az 1920-as évek konszolidált rendszerének társadalmi elitje által képviselt világnézetre. Az általuk hangoztatott hivatalos norma és a társadalom valós igényei között húzódó ellentmondások egyik legfontosabb eleme éppen a földkérdés volt. Ez így keletkezett feszültségek mentén fogalmazódott meg a jobboldali radikalizmus, azon belül is a nyilas mozgalom, amely önálló arculatot öltve, egy' egyre sikeresebb külföldi példa nyomdokain haladva olyan új mítoszt teremtett, amely egy értékvesztett társadalom egyes csoportjai számára felvillantották a változás lehetőségét. A mítoszt követő társadalmi csoportokat már nem elégítette ki a hagyományos ellenzéki magatartás, a konzervatív reformok ígérete, számukra a kisgazdapárt alkotmányos követelései is csupán elvont és megfoghatatlan célokat jelentettek, így' azok nem rendelkeztek mozgósító erővel.167 164 Uo. 239. o. „A lázadás igazi átértékeléssel jár: a frusztráció közvetlen vagy közvetett tapasztalata a korábban megbecsült értékek teljes megtagadásához vezet.” 1*5 Uo. 166 Uo. 167 V. ö. Szakács 1963. 19-20. A szerző szerint a kaszáskeresztes mozgalom megerősödésének is előfeltétele volt a szegényparaszti tömegek csalódottsága a kisgazdapártban, amely a rendszer „lojális ellenzéke” lett. 163
