Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Paksy Zoltán: A nyilaskeresztes mozgalom tevékenysége és társadalmi bázisa a Dunántúlon 1932 és 1935 között

Ezt a gondolatsort érvényesnek foghatjuk fel vizsgált területünkön is. A magyar parasztság 1919-től kezdve kapcsolódott be intenzívebben a politikai életbe, a választójog kiterjesztése, a pártszervezések révén, a kisgazdapárt erejének és tekintélyének (időleges) megerősödésével párhuzamosan. A hivatalos politikai ideológia legfontosabb eleme a keresztény nemzeti feltámadás eszméje lett, melyen belül hangsúlyos szerepet kapott a nemzeti fajvédelem is. Ez egyet jelentett a legmagyarabbnak tekintett társadalmi rétegek, ezen belül a magyar parasztság felkarolásával. Ugyanakkor tehát, miközben megfogalmazódott az új társadalmi norma, melyben a kisgazda-társadalom felértékelődött, a gyakorlati életben ennek megvalósulását nem érzékelte. „Emlékezzünk arra, hogy már 1919-ben, a kommün után is divat volt kisgazdának lenni egy darabig, úgyhogy herceg Esterházy is kisgazda lett.” Mondta parlamenti beszédében 1931. december 4-én, nem kis iróniával Somogyi Béla fajvédő képviselő.162 A paraszti rétegek megerősítése és támogatása valamennyi konzervatív vagy szélsőjobboldali párt programjának fontos, ha nem legfontosabb részét képezte, a mindennapi élet azonban ennek ellenkezőjét mutatta, vagyis életkörülményeiben komolyabb változás (javulás) nem következett be. A parasztságnak célja megvalósításához, vagyis, hogy a szavakban megfogalmazott társadalmi szerephez valamelyest közelebb kerüljön, semmilyen eszköz nem állt rendelkezésre. Sem hatalmipolitikai, sem kulturális, sem gazdasági területen. Egy merev osztálystruktúrával rendelkező társadalom — írja Merton — sokkal jobban korlátozza az egyéni érvényesülés lehetőségeit. „Deviáns viselkedés tömegesen akkor jelentkezik, amikor valamilyen kulturális értékrendszer tulajdonképpen mindennél inkább magasztal bizonyos, az egész lakosságra egyaránt érvényes sikercélokat, miközben a társadalmi struktúra ugyanezen lakosság tekintélyes hányada számára szigorúan korlátozza vagy teljesen elzárja a célok elérésének megengedett és helyeselt eszközeit.”163 Ezek után törvényszerűen következett be e társadalmi réteg körében a csalódottság, vagyis az anómia állapota illetve az anomiás attitűd: a hagyományos

rázata a Kisgazdapárt sikertelenségének is, amely nem volt, vagy nem látszott elég radikálisnak. V. ö. Tóth 1982. 212. A szerző szerint az 1935-ös debreceni nyilas választási győzelemben nagy7 szerepet játszott az, hogy7 a tanyasi birtokosok elégedetlenek voltak a kisgazdapártnak a kormány7hoz közeledő politikájával, ezért tömegesen szavaztak a nemzeti szocialistákra.

162 KN 1931-1935. 3. kötet (1931. december 4.)

163 Merton 2002. 229.

162