Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Ormos Mária: Az antiszemitizmus alakváltozatai a XX. században

még meg — úgyszólván az utolsó pillanatban —, a többi hatalom-kisajátítás pedig (Bulgáriában, Litvániában, Lengyelországban, Portugáliában) kisebb nagyobb, de mindig zárt csoportok akciójának eredményeként ment végbe. Minden megváltozott viszont a gazdasági világválság éveken át tartó pusztításának hatására. Miközben ugyanis a társadalom alkotó elemei, csoportjai táguló körökben mentek tönkre és lettek a kétségbeesés áldozatai, a hagyományos politikai erők a legtöbb európai országban vagy egyáltalán nem tudtak megoldást kínálni számukra, vagy nem voltak abban a helyzetben, hogy javaslataik valóra váltását kipróbálják. Mint Hitler várta, megérkezett a „Göttin der Not”, hogy segítő kezet nyújtson a szélsőjobboldali mozgalmaknak és pártoknak, ami egyszersmind magába foglalta az általuk kínált fajelméleti antiszemitizmus rohamos térhódítását.

A zsidó hosszú évszázadokon keresztül alakuló, illeme már tudatosan is alakított figurája nagyszerűen megfelelt annak, hogy általános bűnbak lehessen belőle. Először is azért, mert zsidók — azoknak az országoknak a kivételével, amelyek már jóval előbb elűzték őket - mindenütt éltek, kisebb vagy nagyobb mértékben mindenütt kísérte őket az ősi bizalmatlanság, amely most termékeny talajnak kínálkozott, és mindenütt olyan foglalkozásokat űztek, amelyek a lakosság nagy többsége szemében a sanyargatok, kizsákmányolok körében jelentek meg. Ráadásul a zsidók mindenütt kisebbséget, Németországban egyenesen törpe kisebbséget alkottak, ezért könnyű volt elhinni, hogy csak ezt a minoritást kell így vagy úgy megfegyelmezni ahhoz, hogy biztosítani lehessen a nagy többség boldogulását. Mindehhez hozzájött még a teológiai vagy vallási alapon nyugvó, már ugyancsak nagy múlttal rendelkező kulturális antiszemitizmus. Ennek populáris megfogalmazása a „Krisztus gyilkosok” formulájában összegződött.

A 20. század 30-as éveiben mindez mintegy' összegződött, és a fellángoló nacionalizmus Janus arcként foglalta magába a gyűlöletet. A gyűlölet tárgya változatos lehetett, de a zsidó mindig helyet foglalt benne, méghozzá többnyire előkelő helyen. Az ösztönös bizalmatlanság, a kulturális elhatárolódás és megbélyegzés, valamint a vérszívó pióca alakja mintegy összeadódott, és tápot kínált az antiszemita hisztériának. Mindez mégsem jelentette, hogy az emberek nagy tömegei a nemzetiszocialista fajelmélet következtetéseivel is egyet értettek volna. Annál is kevésbé, mert e következtetéseket nem is ismerték. Ha nem így lett volna, ma

14