Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Ormos Mária: Az antiszemitizmus alakváltozatai a XX. században

nestől zsidónak titulált Kun Béla kormányban fedezte fel. Politikai körökben főbűnössé tulajdonképpen Károlyi vált, ami némileg csökkentette a kormányának zsidó tagjaira súlyosodó vádakat, mi több, annak tudata, hogy a Tanácsköztársaság háborút viselt a békeszerződés enyhítése érdekében, és e háborúban a tisztek szép számban részt vettek, hogy majd mintegy „átigazoljanak” a Nemzeti Hadseregbe, még a Tanácsköztársaság elleni rohamokat is mérsékelte némileg. E vonatkozásban maradt a belpolitika, és maradtak annak zsidó irányítói.

Az említett árnyalatok nem változtattak azon, hogy a háborút követő néhány évben nem csak a különítmények zsidó-verései és gyilkosságai maradtak megtorlatlanul, de a „zsidókérdés” a közbeszéd tárgya lett, és szalonképessé vált a zsidók szidalmazása, amit kiváló írók és költők is megengedtek maguknak. E felszított hangulatot fejezte ki, hogy a Nemzetgyűlés cSriási többséggel fogadta el a numerus clausus törvényt, méghozzá a közélet magas rangú személyiségeinek élénk helyeslése közepette.

Ezt követően, mintegy 1923-tól kezdve azonban a háború után kirobbanó antiszemita hullám ugyanúgy visszahúzódott, miként egyelőre egyetlen szélsőjobboldali alakulat sem tudott megerősödni és nagy tömegeket magával ragadni. Hiba lenne azt hinni, hogy Magyarországon e jelenséget egyedül Bethlen István személyével és politikájával meg lehet magyarázni. Bethlen ugyanis olyan periódusban állt a kormány élén, amelynek során apránként visszatért az emberek bizalma a jövőt illetően, a gazdaság, ha nehezen is, de kezdett felépülni, Magyarország jelentős beruházásokat hajthatott végre a külföldi tőke beáramlása következtében, és lassanként széttörte a háború utáni fizikai és szellemi blokád korlátjait. Az általános — világméretű, európai és hazai viszonyok — tehát nem kedveztek a szélsőségeknek: sem a lenini világforradalmi gondolatnak, sem a radikális szélsőjobboldali törekvéseknek. A magyar fajvédelmi szervezkedés ebben a légkörben csakis embrionális maradhatott. Lényegében véve ugyanez történt Németországban is, amit kifejezett, hogy 1928-ban az NSDAP (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei) a választásokon mindössze a szavazatok 2,8 %-át tudta csak megszerezni.

Azok a „rendteremte)”, „szanáló” stb. fordulatok, amelyek az 1920- as években diktatúrát vagy tekintélyállami rendszert eredményeztek, az olasz fasizmus kivételével egytől-egyig nélkülözték a tömegmozgalmi hátteret. Ami a fasizmust illette, az a háborút követő káoszt lovagolhatta

13