Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Ormos Mária: Az antiszemitizmus alakváltozatai a XX. században

kirobbanásokra is képes, miként történt az például Magyarországon a tiszaeszlári ügy esetében. Ugyanez a hajlam találkozhatott azonban az állam tudatos rájátszásával is, és ez elvezethetett pogromokhoz, ahogyan az Orosz Birodalom keretében, főként annak nyugati részein számos alkalommal megtörtént. Európa fejlettebb övezeteiben azonban ekkortájt már előtérbe került a pénzeszsákot szorongató, másokat megnyomorító, következésképpen minden aljasságra, még a haza elárulására és idegen hatalom javára végzett kémkedésre is képes zsidó alakja. Miként a Dreyfus per megmutatta, e nemtelen játékban magas állású személyiségek, főként katonatisztek is készek voltak részt venni. Hármadik változatként mutatkozott be a szélsőjobboldal, amely irományaiban, folyóirataiban és lapjaiban időnként már arról is beszélt, hogy meg kell aka- dályozni a zsidók szaporodását, illetve „majomemberként” vissza kell űzni őket az őserdőbe. Az általam ismert brosúra irodalomban egyelőre még nem fogalmazódott meg, hogy ki kellene irtani őket, de már nem volt nehéz ezt beleérteni a szövegekbe. Hitler — életének bécsi korszakában — ezzel az irodalommal találkozott.

Az első világháborúig mindazonáltal egyedül a Dreyfus per váltott ki nagy hatást, amely a francia társadalmat végletesen megosztotta, és ami kiváltotta valamennyi párt és az egész sajtó élénk reagálását. Egyébként azonban a „modern” antiszemitizmus csak viszonylag szűk körökben aratott sikert. Ennek részben politikai - technikai, részben azonban szellemi okai is voltak. A szóban lévő szervezetek még nem alkalmazták a tömegpárt szervezésének elveit, hanem vagy a parlamenti módszerekkel próbálkoztak, vagy megmaradtak a klubszerű, olykor a titkos mozgalom szintjén. Másfelől azonban a társadalmi átszerkesztődés tovább tartott, a gazdaság elég gyorsan fejlődött, úgy hogy az új struktúrában feltörekvő rétegek többnyire megtalálták a maguk útját. Nemigen hitték el tehát, hogy az útjukat a zsidók elállják, mert gyakorlatilag senki sem zárta el. Kivételt képeztek ez alól az iparosodásban hátul kullogó országokban a vidéki, paraszti tömegek, amelyek azonban nagy többségükben — ha esetleg el is hittek alkalmanként vérvádas rémmeséket —, mégsem a fajelméletben fedezték fel megváltásuk eszközét, hanem inkább kivándoroltak.

A fajelméleti antiszemitizmus e lappangó korszakát az első világháború zárta le, hogy helyet adjon a már aktív és széles tömegekre hatást gyakorló tömegmozgalmaknak és pártoknak. A háborús események úgyszólván mindenütt együtt jártak a fogyasztási cikkek kiszolgáltatásának

11