Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)
Ormos Mária: Az antiszemitizmus alakváltozatai a XX. században
sokáig tartott. A nagy cezúrát alighanem az 1873-ban kirobbant gazdasági válság alkotta, amely már kiterjedt mindegyik iparosodott országra, és ezért az első világgazdasági válságnak volt tekinthető. A válság pedig együtt járt a csődökkel, leleplezett számos csalárd vállalkozást, és a botránykrónika megtelt a bank- és üzleti világban jól ismert zsidó nevekkel. A jelenség visszahatása néhány országban frenetikus volt. A 19. század utolsó negyedében az antiszemitizmus fellángolt szinte mindenütt, de a legfélelmesebbé Franciaországban, Ausztriában, Németországban és — vélhetően más okokból — Oroszországban vált. Ugyanebben az időben léptek fel szervezett formában a szélsőjobboldali mozgalmak, szervezetek (Action Francaise, Alldeutscher Verband, Schönerer mozgalma és Lueger politikája, Magyarországon Istóczy Győző és társainak csoportja stb.) és ugyanekkor kapcsolódott össze az antiszemitizmus a fajelmélettel. Az összekapcsolást éppen e radikális jobboldali szervezetek végezték el, és mivel a zsidókérdés és az antiszemitizmus egész politikai doktrínájukban vezető helyet foglalt el, joggal mondhatjuk, hogy a modern szélsőjobboldaliság és a fajelméleti antiszemitizmus elválaszt- hatatlanná vált. A politikai ideológiák birodalmában lényegében véve ugyanolyan önálló helyet szerzett magának, mint a konzervativizmus, a liberalizmus vagy a szocializmus. Ez az üj áramlat a korábbi „tudományos” fajteóriákból az osztályozást vette át, de a hierarchiát kissé átalakította, és annak alsó kategóriájával szemben végzetes következtetéseket fogalmazott meg. Gobineau még három nagy fajcsoportot különített el: a dolgos, alkotó, becsületes, önzetlen fehéreket, a kalmárkodó, kizárólag a hasznossággal törődő sárgákat, valamint a henye és az élvezetekre összpontosító feketéket. (Nomenklatúrája szerint a francia társadalomban a fehérnek a nemesi és paraszti társadalom, a sárgának a polgárság, a feketének pedig a proletariátus felelt meg.) A szélsőjobboldali fajelméletben ezzel szemben — a japánok látványos sikereinek hála — kezdtek felértékelődni a sárga faj képviselői, míg a lista legaljára a „majomemberként” aposztrofált zsidók és feketék kerültek. Ehhez Flitler majd az úgynevezett „ázsiai” fajt tette hozzá, de nem tisztázta, hogy ezen pontosan mit ért, más nemzetiszocialisták pedig ugyanide sorolták a cigányokat. Európában a 19. század végén és a 20. század elején az antiszemitizmus több alakváltozatával találkozhatunk. A kontinens elmaradott vidékein tovább él az ősi, babonás zsidógyűlölet, amely alkalom adtán heves 10
