Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Schweitzer Gábor: A virilizmus és a "zsidókérdés" az 1920-as évek törvényhatósági reformjai tükrében

nem nyerheti meg a választásokat. Tekintettel arra, hogy a legtöbb adót fizetők között 40%-a zsidó vallású volt, felajánlották, hogy a kormánypárt támogatása fejében 10%-kal nagyobb arányú képviselethez juttatják őket, mint amekkora városi számarányánál fogva egyébként megilletné a fehérvári zsidókat. A törvényhatósági bizottsági helyek 20%-át ajánlották fel, ami 5%-kal maradt el a zsidóság 1929 előtti bizottsági reprezentációjától.97

Epilógus

A Központi Statisztikai Hivatal 1931-ben - a Belügyminisztérium adatbekérései alapján — közzétette az 1929. évi törvényhatósági választásokat követően megalakuló törvényhatósági bizottságok statisztikáját. Az adatok — egyebek mellett - a bizottsági tagok életkori, foglalkozási, felekezeti megoszlására vonatkoztak, mégpedig jogcímek szerinti bontásban. Az összes törvényhatósági tagok 8,3%-a, mindösszesen 795 személy tartozott az izraelita hitfelekezethez. Míg a vármegyei törvényhatósági bizottsági tagok 6,8%-a — 547 fő — volt zsidó vallású, addig a törvény- hatósági városok törvényhatósági bizottságánál 16% — 248 fő — volt ez az arány.

Vessük össze ezeket az adatokat a kor logikája szerint a vármegyékben és a törvényhatósági jogú városokban lakó zsidók arány számával. Az 1930-as népszámlálás adatai szerint a vármegyék lakosságának 2,8%-a (195 618 fő) volt izraelita vallású. Ehhez képest kiemelkedően magasnak tűnik a vármegyei törvényhatósági bizottság zsidó tagjainak 6,8%-os aránya (amennyiben a társadalmi igazságosság egyik lehetséges korabeli fokmérőjeként — legalábbis a zsidók vonatkozásában — a felekezeti arányszámok követését fogadták el). Ha azonban figyelembe vesszük, mekkora volt a vármegyéhez tartozó megyei városokban és községekben a zsidó

97 Farkas Gábor: Székesfehérvár törvényhatósági bizottsága (1919-1929). Levéltári Szemle, 1974. 44-45. évf., 182-183. Természetesen máshol is sor kerülhetett, miként Győrött is hasonló választási együttműködésre 1929 folyamán, aminek következtében, elsősorban a virilisek között, jelentős számú zsidó vallású polgár jutott bizottsági tagsághoz. Lásd Honvári János: Törvényhatósági választások és pártpolitikai küzdelmek Győrött a Hor- thy-rendszerben. In: Győri tanulmányok 5. Szerk.: Cziglényi László. Győr, 1983. 75-91., újabban pedig Szakái Gyula: I 'állalko%ógyőripolgárok 1870-1970. Budapest, L’Harmattan, 2002. 319-333.

103