Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)
Schweitzer Gábor: A virilizmus és a "zsidókérdés" az 1920-as évek törvényhatósági reformjai tükrében
lakosság arányszáma, már árnyaltabban értelmezhetjük a törvényhatósági bizottság zsidó tagjainak magasnak tűnő arányszámát. A megyei városok lakosságának 6,3%-a (75 388 fő), míg a községek lakosságának 2,1 %-a (120 230 fő) volt zsidó vallású. Az 1930-as népszámlálás adatai alapján ugyanakkor a törvényhatósági jogú városok polgárságának — a fővárost nem számítva — 7,42%-a (45 478 fő) tartozott a zsidósághoz, ami már tekintélyes eltérést jelentett a városi törvényhatósági bizottságon belüli 16%-os reprezentáltsághoz képest.98 A 795 zsidó vallású törvényhatósági bizottsági tag közül 530-an virilis jogon jutottak tagsághoz — a vármegyei és városi megoszlásra nézve sajnos nem tettek közzé adatokat —, ami a virilis kategórián belül 15,2%-os részesedést jelentett. Az összes választók által megválasztott tagok közül ugyanakkor 106-an voltak zsidó vallásúak (3%), míg 125-en érdekképviselet címén kerültek a bizottságba (12,4%). A törvényhatósági bizottság összetételén belül tehát két kategóriában — a virilis és az érdekképviseleti csoporton belül — rendelkeztek a zsidó tagok számottevő, ha úgy tetszik, számarányukat meghaladó pozíciókkal. A vallásfelekezetek képviselete jogcímén 13 (4,6%), örökös tagként 10 (2,8%), hivatali állásánál foga 6 (1%), végül szakszerűség képviselete címén 5 (1,3%) zsidó vallású tagja volt a törvényhatóságoknak. A statisztikai adatokat közzétevő és elemző Mike Gyula rámutatott arra is, hogy a törvényhatósági bizottságokban a három protestáns egyház (evangélikus, református és unitárius), továbbá az izraelita felekezet tagjai országos arányszámukhoz képest „felülreprezentáltnak” tekinthetők. Mike kiemelte, hogy az izraeliták térhódítása különösen a Zemplén, Zala, Békés és Borsod vármegyékben elért választási eredményeknek köszönhető.99 1,8 Az 1930-as népszámlálás adatait lásd Kovács Alajos: A csonkamagyarországi zsidóság a statisztika tükrében. Budapest, 1938. 58-61. 99 Mike Gyula: A törvényhatósági bizottságok tagjainak statisztikája. Statisztikai St(emk, 1931/6. szám, 600-601. Felekezeti villongásra másféle relációban is sor kerülhetett, miként ezt Simon Elemér, Sopron vármegye és Sopron város főispánja 1929. november 8-i Bethlent tájékoztató jelentésében olvashatjuk. A vármegyei törvényhatósági választások alkalmával ugyanis a többségi római katolikusok az evangélikus jelölteket „többnyire” kibuktatták. Karsai 1976. 357. Karsai László közelmúltban megjelent tanulmánya jóvoltából ugyanakkor rendelkezünk egy későbbi - e mostani áttekintés szempontjából is releváns —, a zsidótörvények időszakából származó adatsorral. Ebből megállapítható, hogy az 1939. évi IV. te. hatálybalépése előtt a fővárost kivéve a törvényhatósági jogú városok törvényhatósági bizottsági tagjainak 12,35%-a, azaz 216 fő volt zsidónak tekinthető, ami jelentős mértékű csökkenést jelentett az 1929. évi állapothoz képest. Közülük 147-en 104
