Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Ormos Mária: Az antiszemitizmus alakváltozatai a XX. században

ráadásként a szőke hajszínt és a világos szembogarat. Ehhez képest minden más fajta (faj) csak korcs és kezdetleges lehetett. A fajelmélet kezdeti szakaszában, mintegy a 19. század második feléig szinte tisztán a birodalmakat alkotó európai országok imperializmusát fejezte ki, és a sokszorosan kizsákmányolt, elnyomott, illetve több helyen (Amerika, Ausztrália) legyilkolt bennszülött lakossággal szembeni magatartás felmentését szolgálta.

Ebben az időben a zsidók még alig vagy egyáltalán nem jelentek meg a faji kérdésről írt elmélkedésekben, seit az elmélet egyik sokat hivatkozott koncipiálója, Joseph Arthur Gobineau, az értéket teremtő fehér faji kategóriában látta a helyüket még a 19. század derekán is. Az ősi zsidó- cllenesség és a fajelmélet összekapcsolására ezt követően került sor, és ez a folyamat aligha választható el a nagyipari kapitalizmus kifejlődésétől. Megjegyzendő viszont, hogy az antiszemitizmus megerősödésének volt egy másik, ettől eltérő formája is, amennyiben az ősi gyűlölködés Oroszországban a tudatos állami politikával házasult össze, amelynek hátterét a cári rendőrség részéről vélhetően az alkotta, hogy' a népi elégedetlenséget eg)', az állam számára elviselhető irányba terelje.

Nyugat-Európában a zsidók jelentős tömegei előtt a nagyipari kapitalizmus kifejlődése váratlanul olyan új kapukat nyitott meg, amilyenek mindaddig nem léteztek. Hála annak, hogy' a liberalizmus jegyűben a törvényes akadályok is többnyire elhárultak, a modern termelési ágazatokban — az iparban, a kereskedelemben, a pénzügyekben —, valamint az ugyancsak újonnan gyarapodó és növekvő médiában, a kulturális szolgáltatások terén stb. a zsidók nagyon gyorsan megjelentek. Miután az élet eddig rákényszerítette őket a gyors alkalmazkodásra, ezt most szívesen és eredményesen megtették. Nagymértékben elősegítette ezt, hogy a korábbi évszázadokban általában a pénzügyek és a kereskedés felé szorították őket, az írástudást pedig hagyományosan nagy' kincsnek tartották.

Egy ideig e jelenséggel az európai társadalmaknak nem volt különösebb baja. A zsidók jelentős része — a befogadás láttán — maga is sokat tett az integrálódás vagy' egyenesen az asszimilálódás érdekében. Elhagy'- ta hagyományos öltözetét, megvált hajviseletétől, igyekezett megszerezni magas rangokat, állami kitüntetéseket, sőt már vegyes házasságok is létrejöttek, ha nem is nagyr számban. Miután a legtöbb államban elismerték a zsidó vallást, a Talmudhoz való ragaszkodás jelentősége is csökkent, és gyakorivá vált az átkeresztelkedés. A viszonylagos béke azonban nem

9