Zalai Millennium. Szemelvények Zala megye múltjából (Zalaegerszeg, 2000)
Nagykanizsa és Kiskanizsa vitái
Zalai Millennium 31. NAGYKANIZSA ÉS KISKANIZSA VITÁI „Városba oltottfalu”, mondták a sokféle náció vérét magába olvasztó népesség által lakott Kiskanizsáról. S a megállapítást többnyire a nagykanizsaiakétól eltérő életmódjukkal, gondolkodásukkal indokolták. Az itteniek szilajságukról, büszkeségükről, ügyességükről, eszességükről, s nem utolsósorban szorgalmukról voltak híresek. A bicskát a csizmaszárból könnyen előkapó, s a nagykanizsai „bugyogós, nadrágos” embert lekicsinylő kiskanizsaiak a városon belül viszonylag zárt közösségben, saját íratlan törvényeikhez, szokásaikhoz igazodva éltek. Aki tehette, igyekezett minél több földet, szőlőt szerezni. Kertészkedtek, piacoztak, s az így keresett pénzzel rendkívül takarékosan bántak. A város ügyeinek irányításában természetesen ők is részesülni kívántak. Szószólóikat már 1848 előtt is megtaláljuk mind az esküdtek, mind pedig a városi polgárság képviseletét ellátó ún. századosság tagjai között. A beleszólás lehetőségét már csak azért is fontosnak tartották, mert sokszor úgy érezték, hogy földművelő életformájukból adódó másságuk miatt háttérbe szorítják és elhanyagolják őket. Az 1867-es kiegyezés megszületése idején Nagykanizsa is új tisztviselők választására készült. Ebből az alkalomból ismét napirendre került a korábban sok vitát kiváltó városi törvényszék ügye. További fenntartásához ugyanis három ún. törvénytudó tanácsost is kellett választani. Ez azonban jelentősen megnövelte volna a városi hivatali apparátus működtetésének a költségeit, ami óhatadanul a helyi pótadó emelését vonta volna maga után. S ez volt az, amit a kiskanizsaiak egyáltalán nem akartak, s amiért a törvényszéket ellenzők táborába szegődtek. A nagykanizsai értelmiség és kereskedőréteg viszont a kereskedelmi és váltóügyek helyi lebonyolíthatósága miatt a törvényszék szükségessége mellett foglalt állást. A tisztújítás napján, 1867. június 6-án a törvénytudó tanácsosok megválasztását a főként Kiskanizsáról érkező szavazók meggátolták. Emiatt az egész tisztviselői kar újjáalakítását el kellett halasztani. Az újabb választást 1868. január 30-ra tűzték ki, de az eseményeknek itt is botrányos végkifejlete lett. A nagykanizsaiak és a kiskanizsaiak itt már az egyes tisztviselői állásokra jelöltek személyében sem tudtak megegyezni. A szóba jöhető nagykanizsai jelöltek közölték, hogy ők nem kívánnak a kiskanizsaiak jelöltjeivel együtt dolgozni. Az ellentétek annyira elmérgesedtek, hogy a 98
