Zalai Millennium. Szemelvények Zala megye múltjából (Zalaegerszeg, 2000)

Zalai községek önkormányzata a polgári korban

alkották, a másik fele — az adóösszeg nagyságának sorrendjében — a legtöbb állami egyenesadót fizető polgárokból tevődött össze.

Az elöljáróságok létrehozásakor a képviselő-testületnek minden egyes tisztségre három jelöltet kellett állítania, és a választójogosultak ezek közül választhattak. Az 1886-ban megszületett második községi törvén}'

(1886. évi XXII. törvénycikk) viszont ezt a jelöltállítási jogot a fontosabb tisztségek esetében (pl. bíró, jegyző, orvos) a járási főszolgabíróra ruházta. Ez meglehetősen csorbította a községek önállóságát. A törvény emellett sok más területen is növelte a megye és az állam befolyását. Pl. az egyszer már jóváhagyott községi szabályrendeleteket a megye — ha azokat alkalmatlanoknak találta — egy későbbi időpontban megsemmisíthette. A vagyonkezelés és a háztartási ügyek terén viszont a második községi törvény is biztosította az ön- kormányzatok korábbi szabadságát.

A bírói tisztség az eltelt néhány évtized alatt sem lett vonzóbb, mint korábban. Az állami és megyei közigazgatásra vonatkozó rendeleteket, utasításokat a jegyzővel együtt neki kellett végrehajtania. Mivel az adminisztrációt a jegyző végezte, az ügyek gyakorlati lebonyolítását főként a bírónak kellett koordinálni. A bíróvá választás mindenképpen az illető falu- közösség megbecsülését, elismerését fejezte ki. A tisztséggel együttjáró felelősség, sok vesződség és fáradság miatt azonban sokan vonakodtak azt elvállalni. Ezért mindkét községi törvény előírta, hogy a bírói hivatalt csak rendkívüli esetben lehet visszautasítani. A megválasztott községi lakosnak legalább egy évig el kellett fogadnia a bírói széket, különben 100 Ft-ig terjedő bírsággal sújthatták.

Ferenczy János, kiskomáromi körjegyző 1905-ben

93