Zalai Millennium. Szemelvények Zala megye múltjából (Zalaegerszeg, 2000)

Tapolcai és kővágóőrsi egyesült zsidó község statutumai

ség elöljáróságát illette oly módon, hogy 12 forintig a bíró két esküdt- jével 60 forintig pedig 4 esküdtjével ítélhetett, megtartván az említett törvények rendszabályait. A bíró tudta nélkül a rabbinak esketni, más vidékről ideköltözőnek a községben letelepedni nem volt szabad. Köteles volt a körözvényeket elolvasni, és szignálás után továbbküldeni. Protocollu- mot (büntetőkönyvet) vezetett minden intézkedéséről, és ha azt kérték, írásba is adta. Ev végén a járási al- vagy főszolgabírónak jóváhagyás végett mindezt bemutatta.

A statutum a közbiztonság érdekében előírta az utazó és kolduló zsidók utazó levelének megvizsgálását is. Megtiltották a kolduló zsidók részére a fuvart is, sőt ha szomszéd helységből szekérrel érkeztek, vissza is küldték őket azonnal. Kivételt csak a sánta, vagy valamilyen „nyavalában ” szenvedők, és a fürdőhelyre igyekvők esetében tettek.

Kisebb jelentőségű, a zsidók egymás ellen elkövetett „motskolódásokból ös^ve vészesekből, árulkodásokbór álló vétségeit különösen, amelyek a vallást érintették, vagy a templomban követtek el, az egyesült község elöljáróságának kellett a szükséges vizsgálatot megtenni, majd megítélni. Ameny- nyiben a vétek elkövetője az elöljárók előtt nem jelent meg, az azonnali végrehajtást vont maga után. Fellebbezni az úriszéken, majd a megyei sed63

Zsidók a XIX. század elején