Zalai Millennium. Szemelvények Zala megye múltjából (Zalaegerszeg, 2000)

Tapolcai és kővágóőrsi egyesült zsidó község statutumai

rián lehetett. A zsidó elöljáróság gondoskodott a rabbi félfogadásáról, fizetéséről, ellátásáról, az írásbeli ügyeket intéző jegyző és különféle szolgák alkalmazásáról. Az elöljáróság legfőbb kötelességeinek egyike volt az árvák gyámolítása. Mihelyt valamely községben a szülők elhalálozása folytán árvák maradtak, tüstént jelentették a bírónak. O köteles volt a jegyző mellé két alkalmas esküdtet kinevezni, akik az elhalt vagyonát számba vették, biztonságos őrzéséről gondoskodtak. Az összeírás jegyzékét a bírónak megküldték, ki a vagyon mértékét és az osztályt az árvák könyvébe beiktatta. Tisztsége lejártával mind neki, mind esküdtjeinek mindenről számot kellett adni.

Az új rendszabályt, amit Láss Farkas bíró és Dukes Emánuel perceptor jegyzett és Kuthy Pál főszolgabíró is támogatott, a vármegye 1837. január 9-i ülésén fogadta el.

Az 1840. évi XXIX. te. a zsidóság számára biztosította a kereskedési, iparűzési, iskolázási és letelepedési szabadságot. A tapolcai és kővágóőrsi egyesült zsidó község elöljárói 1846. március 16-án fordultak ismét Bogyay Lajos főszolgabíróhoz, hogy terjessze újabb statútumukat a vármegyéhez elfogadás végett. Ahogy fogalmaztak „... az eddig, visszaéléseknek megszüntetése s a kellő rendnek fenntartása miatt”. A zsidó község vezetői a statutum szerint egyezséget kötöttek, amely szerint a rabbinak Tapolcán vagy Kővágóőrsön kellett laknia. A helyettesek és a sakterek csak az ő engedélyével működhettek. A rabbi 20 pengő forint fizetést kapott, ezen kívül minden esketés után két váltó forintot. Az ő feladata lett az egész hitközség területén élő zsidók születési, házassági és halálozási anyakönyveinek vezetése, az imaházak gondnokai által jelentett adatok alapján. Évente ellenőrizte az imaházakat és rendtartásaik betartását. A zsidóság lélekszámának gyarapodását mutatja, hogy ekkor már hét imaház volt a hitközség területén: Kővágóőrsön, Kapolcson, Tapolcán, Gulácson, Antalfán, Füreden és Diszelben. 1846. szeptember 10-én Kapolcson a vármegye kiküldötteinek jelenlétében a zsidó önkormányzati statútumot egységes szövegbe foglalták, és a tapolcai járásbeli zsidóságot öt kerületbe osztották (kővágóőrsi, tapolcai, kapolcsi, antalfai, füredi). Az egyesült zsidó község rabbija Lobi Ignác, bírája Rosenfeld Lázár lett.

(N. L.)

64