Zalai Millennium. Szemelvények Zala megye múltjából (Zalaegerszeg, 2000)
Tapolcai és kővágóőrsi egyesült zsidó község statutumai
Zalai Millennium 19. TAPOLCAI ÉS KŐVÁGÓŐRSI EGYESÜLT ZSIDÓ KÖZSÉG STATÚTUMAI A zsidó községnek a dualizmus koráig kettős funkciója volt: a szűkebben vett hitközségi szerepén túl közigazgatási feladatokat is ellátott. A földesúri függés mértékét, a polgári közigazgatástól való részbeni függetlenségét általában a földesúr által kiadott oltalomlevél, privilégium biztosította. A címben szereplő tapolcai és kővágóőrsi egyesült zsidó községről 1820 után beszélhetünk, miután ekkor a megye rendelése mellett az u- tóbbi község a keszthelyitől elszakadt, és a tapolcaihoz csatlakozott. Az első évek a hatásköri villongások, a bíróválasztás és türelmi adó beszedése miatt nem bizonyultak felhődennek. Végül egymással kompromisz- szumot kötve az egyesült zsidó község 1829-ben jóváhagyás végett benyújtotta statútumát a vármegyéhez, amit a november 9-én tartott közgyűlésén el is fogadtak. Az 1832-36-os országgyűlés által megszavazott törvények újabb változtatásokat tettek szükségessé a zsidó község statútumában. Az elöljárók 1836. december 22-én fordultak a vármegyéhez kibővített szabályzatuk elfogadása végett. A zsidó község az elöljáróságot évente választotta újjá. Először a községi bírót, majd a községi perceptort (adószedőt), a jegyzőt, és végül az esküdteket választották meg. Minthogy senkit sem lehetett 3 esztendőnél tovább bírói hivatal viselésére szorítani, ezen idő eltelte után az esküdtek közül választottak újat, alti ezt köteles volt elvállalni. Amennyiben a megválasztott hivatalt elfogadható indok nélkül visszautasította, úgy a türelmi kasszába 24 forint befizetése mellett 3 esztendeig men-tesült a tisztségtől. A bírónak — mint a zsidó önkormányzat első em- beré-nek — a községet illető dolgokban mindenki engedelmességgel tartozott, parancsára köteles volt hivatalában megjelenni. A türelmi adó beszedése és elszámolása mellett a hatásköre kiterjedt még az adószedő választására is, azzal a kikötéssel, hogy ha a bírót kővágóőrsi kerületből választották, a perceptor tapolcai kellett hogy legyen. A perceptort többnyire a keres-kedők közül választották: ő kezelte a község jövedelmeit, intézte pénzügye-it, a kiadásokról évente számadást készített. Az 1836-os országgyűlés XX. törvénycikke értelmében a zsidó feleke- zetbeliek közötti adóssági kereseteknél a szóbeli bíráskodás a zsidó köz62
