Zalai Millennium. Szemelvények Zala megye múltjából (Zalaegerszeg, 2000)
Nagyságos és vitézlő urak
Zalai Millennium 6. NAGYSÁGOS ÉS VITÉZLŐ URAK A címzések és megszólítások minden korszakban az emberek közti kapcsolatrendszereket tükrözték és kifejezték a megszólító és a megszólított társadalomban elfoglalt helyét. A címek és megszólítások bonyolult rendje Magyarországon a középkorban alakult ki, és évszázadokon át változatlan maradt. A középkor társadalmában mindenkinek pontosan Isijelölt helye volt, amelyet tükrözött a neki járó cím és megszólítás. A rangjelző titulusok a korszak legfontosabb írásos forrásaiból, a hivatalos oklevelekből és a magánjellegű levelekből ismerhetők meg. A társadalom csúcsán a legelőkelőbb földbirtokosok, a bárók álltak. Az igazi bárók kezdetben a király és királyné fődsztviselői voltak, később a XV. század végétől az lehetett báró, akit megilletett a saját zászló alatt kiállított önálló nemesi hadsereg állításának joga. Címzése a nagyságos volt, így titulálták őket az oklevelek és nagyságos uramnak szólították őket szóban és írásban szolgálattevőik. A kifejezés megillette feleségeiket és lányaikat is. Megjegyzendő, hogy a grófi rang nálunk csak a XVI. század második felétől terjedt el német hatásra. Zalában ezekben az évszázadokban kevés volt a bárói család. Az Egerváriak és Kanizsaiak mellett az Alsólendvai Bánffyak játszották a legfontosabb szerepet a megye életében. Az udvari méltóságot is viselő Bánffy László nagyságos úr volt, felesége Gúti Országh Borbála pedig nagyságos és mmsyetes asszony a XVI. század ötvenes éveiben. Természetesen okleveleinkben több olyan nagyságos úr és asszony előfordul, akinek ezidőtájt birtoka volt Zalában: Batthyány Ferenc bán, Nádas- dy Tamás nádor, Devecseri Csórón András zalai főispán, valamint Ormósdi Székely Magdolna, akit mind a mohácsi csatában elesett férje Széchy Tamás, mind második férje, a nádor Thurzó Elek után megilletett a nagyságos asszony megszólítás. A hölgy egyébként az 1530-as és 1540-es évek leggazdagabb birtokosa a Dunántúlon. A nemesség jómódú rétegei rang és vagyon alapján is elkülönültek az arisztokratáktól. A gazdagabb családok nemeshez méltóan éltek birtokaik jövedelmeiből, a kevésbé tehetős vagy hatalomvágyó köznemesi családok férfiai egy nagyúr szolgálattevői lettek, akik ezért fizetséget kaptak. A köznemes szót a korszakban nem használták, az ide tartozókat a vitézlő cím illette meg, feleségeiknek, lányaiknak pedig a nemzetes asszony járt. Vitézlő volt Zalában a Csányi, a Gersei Pethő, a Pölöskei Ördög, a Hás22
