Zalai Millennium. Szemelvények Zala megye múltjából (Zalaegerszeg, 2000)
Rablólk, gyújtogatók, hatalmaskodók a középkorban
1543. február 21-én Háshágyi Ferenc panaszolta be Révai Ferenc helytartónál rokonait és szomszédait, hogy betörtek söjtöri nemesi kúriájába, ott összetörték a szekrényeket, minden mozdíthatót elvittek, a szolgáját és gyermekeinek dajkáját megverték, ordítozásuktól a panaszos két kislánya úgy megijedt, hogy betegségbe esett. 1543. március 14-én Háshágyi Dénes özvegye, Katalin asz- szony és fiaik tesznek panaszt Fer- dinánd királynál Alsólendvai Bánf- fy István és László Zala megyei főispánok ellen, hogy 1541-ben és 1542-ben, amikor Kehidán volt a megyegyűlés, a panaszos ottani nemesi kúriáját megtámadták, elraboltak tőle 100 szekér szénát és 50 szekér szalmát, jobbágyaitól bort és élelmiszereket raboltak, a kertjében pedig kivágtak és elégettek 40 gyümölcsfát — összesen 2000 forintnyi kárt okozva a panaszos asszonynak. Ez utóbbi három esetnek is megvannak a maga tanulságai. Látható, hogy majdnem minden nemesi család élt erőszakos eszközökkel, rokonok, családhoz tartozók sem voltak kivételek. Ezenkívül pedig a legnagyobb tekintélyű és vagyonú arisztokratákat is ott látjuk a hatalmaskodók között. Arra a kérdésre, hogy mi volt a büntetése a rablóknak, gyúj tógátoknak, hatalmaskodóknak, okleveleink nem adnak választ. Werbőczy István 1514-ben kiadott, a nemesi jogokat összefoglaló Hármaskönyve és a korabeli törvények alapján ismert, hogy a hatalmaskodó földesúrra tettéért pénz- büntetést szabtak ki. Werbőczy István (B. I.) 21
