Zalai Millennium. Szemelvények Zala megye múltjából (Zalaegerszeg, 2000)

Népbíróság Nagykanizsán

de végül csak 1946 április közepén helyezték vissza a járásbíróságra. Ezek után már körültekintőbben választottak vezetőt, Béres Sándor 1948 januárjáig, a népbíróság megszűnéséig volt e szerv elnöke.

A laikus ülnökök részvétele sem volt mindig zökkenők nélküli. Az öt szervezet (a Polgári Demokrata Pártnak Nagykanizsán helyi szervezete nem volt, így e helyekre a többiek soraiból sorsoltak tagokat) küldöttei között nem egyszer nagy műveltségi, ideológiai, mentalitásbeli különbség volt, ez sokszor nehezítette az együttműködést. Az első három hónapos ciklusra rendes tagnak például a kisgazdapárt egy ügyvédet, a kommunista párt egy sütősegédet, a parasztpárt egy járásbírósági alkalmazottat, a szocialista párt egy postafőtisztet, a szakszervezeti tanács pedig egy kőművessegédet delegált. Ezek az emberek aztán egykori politikai ellenfeleiket, haragosaikat a bírói pulpitusról látták viszont, s e körülmény nem egyszer valódi botrányt szült. így az ún. „Riedelmayer” ügyben 1946 májusában, amikor a szakszervezeti népbíró és az egyik tanú között robbant ki vita arról, hogy a tanú jó kommunista-e. A tanú vallomása során megemlítette, hogy már 1944. évben kommunista érzelmű volt, mire a népbíró magából kikelve azt felelte, hogy „nem jó kommunista, aki nyilas plakát letépése miatt feljelentésselfenyegetett meg két asszonyt 1943. évben, és aki éppen a kérdező népbíróval fogadott német gyó\elemre 75 krémesbe és 2 üveg családi sörbe. Vezetőbíró a tárgyalást félbeszakította, végül a népbíró botját és kalapját véve eltávozott, mondván, hogy ő többet nem ül le a bírói székbe, mert neki a tanú a szemébe hazudott. ”

Nagykanizsán a népbíróság 1948. január 12-vel szűnt meg. Rövid, még három évig sem tartó működése során 792 személlyel szemben jártak el, de csak 415 marasztaló ítélet született. Az elítéltek 60 %-a 1 évig terjedő szabadságvesztés büntetést kapott. Halálos ítélet csak egy született, de az illető másodfokon végül kegyelemben részesült.

(H. Zs.)

139