Zalai Millennium. Szemelvények Zala megye múltjából (Zalaegerszeg, 2000)

Nagykanizsa és Kiskanizsa vitái

séges tagosítást Ez azonban rengeteg költséggel járt volna, ezért mindkét fél jobbnak látta, ha visszatér a tárgyalóasztalhoz.

Látva az áldatlan viszálykodást, most már a megye is a megegyezést sürgette. A súlyos anyagi helyzet lassan a kiskanizsaiakat is mérsékletre intette: a per folytatása helyett 1876 karácsonyán elhatározták, hogy újból csatlakoznak Nagykanizsához. Eddig az elválás, mostantól a visszafogadás módozatairól folyt a disputa. Innentől kezdve azonban már egyre inkább a fölényben lévő Nagykanizsa irányította az eseményeket.

Kiskanizsa ekkor már takarékpénztárból felvett kölcsönből fizette tisztségviselőit. A sok egyéb kiadás mellett a templomépítéssel kapcsolatos adósság gondja is nyomasztotta őket. A temetőt is bővíteni kellett volna, nem is beszélve a Nagykanizsára vezető kanyargós országút szabályozásáról! Végül az 1878. november 12-én megtartott szavazáson a kis- kanizsaiak elfogadták a visszatéréssel összefüggésben kimunkált „egyezségi pontosatok ”-at. A két település újraegyesülését 1880. július 19-én a belügyminiszter is jóváhagyta. Ezzel a tíz éves különélés véget ért.

Súrlódási felületek ezután is maradtak. A nagyobb kiadásokat okozó városfejlesztési beruházásokat a kiskanizsaiak sokszor ellenezték. Féltek az adósságtól, s nemcsak saját otthonukban, hanem a városi háztartásban is takarékoskodni kívántak. Bár a később kiújuló elszakadási törekvéseket sikerült leszerelni, a különbség Kiskanizsa zártabb világa, a változásokhoz nehezebben alkalmazkodó népességének gondolkodásmódja és a nagykanizsaiak polgárosult értékrendje, nyitottabb szemlélete között még sokáig megmaradt.

(F. I.)

100