Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban 1872-1945 (Zalaegerszeg, 1999)
II. Adalékok Zala megye bíróságainak, ügyészségeinek és közjegyzőinek hivataltörténetéhez
ták létre. A büntető perrendtartás életbelépéséhez kapcsolódott az 5. bíró kinevezése, de ez nem bizonyult tartósnak, hiszen ezt az álláshelyet már 1902-ben megszüntették. Az 1900-as évben a tényleges személyi állomány: 1 vezető járásbíró, 4 aljárásbíró, 1 aljegyző, 1 telekkönyvvezető, 1 segéd-telek- könyvvezető, 5 írnok, 4 díjnok, 2 hivatalszolga. Az aljegyzői álláshely szintén 1902-ben került megszüntetésre, ezt követően már nem volt személyi összetételt érintő változás a működés 1918-ban történt megszűnéséig. Az 1941-ben újjászervezett bíróság személyzete 1 vezető járásbíróból, 2 járásbíróból, 2 jegyzőből, 2 telekkönyvvezetőből, 1 irodatisztből, 6 díjnokból és 2 altisztből állt. 1943 nyarán még egy bíróval növelték a létszámot, viszont az 1944-ben megüresedett egyik telekkönyvvezetői státuszt már nem töltötték be. A járásbíróság-vezetői a következő bírák voltak 1945-ig: 1885-1892: Götz Ferenc 1892-1902 : Horváth Csongor János 1903-1908 : Drahanovszky Géza 1908-1918: Szabó Győző 1941- : Bors Dezső A Perlaki Járásbíróság iratait levéltárunk nem őrzi. 2 2. ÜGYÉSZSÉGEK A bevezetőben már utalás történt rá, hogy az ügyészségek illetékességi köre általában igazodott annak a törvényszéknek az illetékességéhez, amely mellett szervezték. Az ettől eltérő eset kivételesnek volt tekinthető. Zalában az új jogszolgáltatási struktúra első néhány évében ez a kivételes helyzet jött létre. A 764/1872. 1M. rendelet ugyanis a zalaegerszegi ügyészt rendelte ki mind a nagykanizsai, mind pedig a Csáktornyái törvényszék mellé. Nagykanizsán csak 1872 áprilisában sikerült felállítani a királyi ügyészég szervezetét, mivel csak ekkor nevezték ki az ügyészt. Erre tekintettel a 3.213/1872. IM. rendelet 73
