Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban 1872-1945 (Zalaegerszeg, 1999)

IV. Selejtezési eljárás a jogszolgáltatásban

végzés és osztályegyesség, valamint örökösödési és hagyományi bizonyítvány,

f) birtokrendezési- és bányaügyek iratai,

g) hitbizományi peres és nemperes ügyek,

h) alapítványok iratai,

i) eredeti végrendeletek és halál esetére szóló más eredeti intézkedések, vagy a bíróságnál helyettük őrzött hiteles másolatok, valamint a végrendeletek jegyzéke,

j) olyan ügyirat, amelyhez még ki nem utalt elnöki, vagy bírói letét tartozik, továbbá a letétnyilvántartási napló,

k) azok az iratok, amelyek oly épületekre vonatkoznak, melyekben az igazságügyi hatóság a selejtezés idejében el van helyezve,

l) olyan ügydarabok, amelyek tartalmuknál fogva irodalmi, tudományos, vagy különös történelmi értékük van, nem selejtezhető volt ezeken túlmenően a selejtezés aló kivett ügyek irattári irományjegyzéke, iratborítékja.

A selejtezhetőnek nyilvánított iratoknál azt, hogy a kiselejtezés ténylegesen megtörtént az irattári sorkönyvben, ennek hiányában pedig az irat nyilvántartására szolgáló más jegyzékben (általában a lajstromban) az irat száma mellett vörös „S” betűvel kellett jelölni.

Részletesen szólt a rendelet a selejtezési jegyzőkönyvben feltüntetésre kerülő adatokról is. (Ki lehet a selejtezés vezetője és ellenőre, mely tárgyú iratokra terjedt ki a selejtezés, azt melyik ügy könyvben jelölték, kik jogosultak az aláírásra.)

Az iratok tényleges kiselejtezéséről az igazságügy-miniszter rendelkezett ugyan, de a korábbi gyakorlat szerinti hirdetményi közzététel szabályai is megmaradtak. A hirdetményt a fentebb már említett országos főhatóságoknak is megküldték, kívánságukra az általuk kért iratot az igazságügyi szerv köteles volt rendelkezésükre bocsátani. E szervezetek, még ha csak közvetetten is, de ily módon kontrollálni tudták a bíróságok és ügyészségek selejtezési munkáját.

141