Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban 1872-1945 (Zalaegerszeg, 1999)

III. Ügyvitel a jogszolgáltatásban

levéltárakban találtatnak, az illető közjegyzők utódai részére a törvényszék elnöke által kiadandók.” (38. §.)

Ennek megfelelően a közjegyzők maguk őrizték irataikat, haláluk után pedig utódaik. Bár némely esetben a bíróságok (tehát a járásbíróságok is) átvettek az illető közjegyző egyéni döntése alapján a selejtezés után megőrzendő iratokat, ez azonban korántsem volt általánosan elterjedt gyakorlat, így nem oldotta meg azt a problémát, hogy ezek a rendkívül értékes közirat gyűjtemények szétszórtan, sokszor az utódok által teljesen elhanyagoltan, rossz körülmények között legyenek tárolva, így nem egyszer teljesen elvesszenek a történeti kutatás számára.

A legfontosabb közjegyzői segédkönyv kétségtelenül az ügykönyv volt, ami lényegében iktatókönyvként funkcionált. Egy közjegyzőnek csak egy ügykönyve lehetett. Másolatok és fordítások hitelesítése, váltóóvások, a közjegyző által szerkesztett beadványok, a bíróságtól nyert megbízások és a hagyatéki ügyek kivételével valamennyi ügyet be kellett vezetni az ügykönyvbe. Jellemzően - de a teljesség igénye nélkül - a következő típusú ügyek kerültek az ügykönyvi bejegyzésre:- végrendeletek felvétele és hitelesítése,- szerződések kötése,- névaláírások hitelesítése,- adóssági nyilatkozatok,- egyezségek,- engedmények, kötelezvények,- nyilatkozatok rögzítése,- letéti ügyek.

Az ügykönyv 4 rovatból állt.

a. ) Az ügyszám folyó sorrendben, az év kezdetétől végéig, alá

kisebb betűkkel a felvétel hónapja és napja,

b. ) a felek családi és kereszt-, vagy mellékneve, polgári állása

és lakhelye', ha többen vannak, az össznevezet, s ilyennek nem alkalmazhatósága esetében egy fél megnevezése s a többiek, mint érdektársak számának kitétele,

134