Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban 1872-1945 (Zalaegerszeg, 1999)
III. Ügyvitel a jogszolgáltatásban
tását teszi szükségessé, a bennfoglalt közokiratok első és utolsó ügyszámai feljegyezendők. Azon iratok, a melyeket a közjegyző a bíróság megbízásából vett fel, a mennyiben a közjegyzőnél maradnak, a közokiratoktól elkülönítve, de hasonló módon együtt kezelendők.” (136. §.) A közjegyzői levéltárban a meghalt közjegyzők, vagy egyéb módon megszűnt közjegyzői hivatalok iratait és pecsétjeit őrizték. Ezeket a levéltárakat a törvényszékeken alakították ki, oly módon, hogy minden egyes közjegyző iratait elkülönítve, külön csomókban és zárt szekrényekben rendelték megőrizni. Ezekben a levéltárakban általában egy ún. közjegyzői levéltárnok működött, de lehetőség volt segédlevéltárnok alkalmazására is. Ez a tisztviselő a törvényszék bírái- ból az elnök által kinevezett (vagy inkább kijelölt) személy volt - tehát hivatásos bíró. A segédlevéltárnok inkább helyettesítési feladatokat látott el, és szintén a törvényszék bíráiból került kinevezésre. A kiadói teendőket egy kezelő végezte, aki mellé - szükség szerint - megfelelő számú írnok volt rendelhető. Akkor viszont, ha e levéltár olyan terjedelmet ért volna el, amely felett a törvényszék már kellő gonddal rendelkezni nem tudhatott,160 egy önálló szervezetet kellett volna felállítani. Vezetője „lehetőleg” egy, a közjegyzők közül kijelölt személy lehetett volna, aki viszont e megbízásával közjegyzői működési jogosultságát elvesztette volna. Az ilyen levéltárnok mellett segédlevéltárnok, kiadó és írnok is dolgozhatott. Ez az apparátus ugyan a törvényszéken működhetett, de költségvetésileg attól elkülönülve, közvetlenül az állampénztárból nyert volna finanszírozást. Önálló közjegyzői levéltár felállítására Zalában nem került sor. Többek között a törvényszékek oldalán megjelenő további feladatok terhe; az a megoldás, hogy a közjegyző, akit önálló levéltárnokká nevezetek ki közjegyzői hivatalát kinevezése hatálya alatt nem gyakorolhatja; odáig hatottak, hogy az 1886. évi VII. te. felszámolta az ilyen szerv létesítését megengedő rendelkezéseket. Előírta, hogy azon iratok és könyvek, melyek a törvényszéknél lévő közjegyzői 160Erről a törvényszék és az illetékes közjegyzői kamara előterjesztése alapján az igazságügy-miniszter döntött. 133
