Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban 1872-1945 (Zalaegerszeg, 1999)

III. Ügyvitel a jogszolgáltatásban

fennmaradtak a telekkönyvi ügyintézésnek a közigazgatásba történt integrálásáig.

1.4. Cégügyek kezelése

Jogtörténetünk a magyar magánjog fejlődésének mérföldkövének tekinti az 1875. évi XXXVII. törvénycikket - a Kereskedelmi törvényt (Kt.). E jogszabály alapján a cégbíróságok nemcsak nyilvántartották, hanem törvényességi kontrollt is gyakoroltak a gazdasági élet meghatározott szereplői felett. Kuncz Ödön ismert megállapítása szerint: „... a bírói vizsgálat célja: annak előzetes megakadályozása, hogy törvényellenes bejegyzés kerüljön be a cégjegyzékbe. A cégbíróság tehát nem lajstromozó hivatal, hanem a törvényesség (legalitás) őre is.”156

A cégbírósági, vagy kereskedelmi bírósági feladatokat mindvégig a királyi törvényszékek látták el.157 Az ezzel összefüggő eljárásjogi és részben ügyviteli előírásokat a Kereskedelmi törvény végrehajtási rendeletéi, elsősorban is a kereskedelmi cégjegyzékek berendezése és vezetése tárgyában több tárca által kibocsátott 26.922/1875. rendelet (RT. 523. p.), továbbá a kereskedelmi ügyekben követendő peres és peren kívüli eljárás szabályozása tárgyában kiadott 1875-ös igazságügy-miniszteri rendelet (RT. 534. p.) foglalta össze. Ezt egészítették ki a bírósági ügyviteli szabályok erre a tárgykörre vonatkozó előírásai.

A cégbírósági ügykezelés szervei:- Polgári ügyek iktatókönyve 1915-ig, majd pedig a céglajstrom, és a hozzá tartozó mutatókönyv.- Cégokmánytár.- Cégirattár.

b6Kuncz Ödön: A magyar kereskedelmi és váltójog tankönyve Bp., 1938.

31. p.

,57E szabály alóli egyetlen kivétel: A budapesti és pestvidéki törvényszékek területén lévő járásbíróság az 1893. XVIII. te. szerint, mint kereskedelmi bíróság járt el.

120