Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban 1872-1945 (Zalaegerszeg, 1999)

III. Ügyvitel a jogszolgáltatásban

VI. Vegyes tárgyak.

Amennyiben a törvényszék hatásköre ilyen ügyekre is kiterjedt, azok az irattárban szintén római számok alatt (VII., VIII. stb.) még a következő osztályokat kapták:- Váltó-, kereskedelmi- és cégbejegyzési ügyek.- Úrbéri-, arányosítási-, tagosítási-, kisajátítási ügyek.- Bányaügyek.- Pénzügyi kihágási ügyek.- Sajtóügyek.

A telekkönyvi ügyek külön irattárban (telekkönyvtárban) kezeltettek.

Az 1891-es ügyviteli rendelet az osztálytagozódást csak annyiban érintette, hogy VII. sz. alá különítette el a fegyelmi ügyeket.

A járásbíróságok irattára hasonló módon tagolódott három osztályra:

I. Polgári peres ügyek.

II. Peren kívüli ügyek.

III. Bűnvádi ügyek.

Az elnöki ügyek kezelésére önálló irattári osztály tehát nem volt, azok külön kezelés tárgyai voltak.

Az irattárnok feladatát elsősorban az iratok elkülönítése és az iratcsomók kialakítása képezte. Minden ügyet elláttak irattári irományjegyzékkel. Az irattárba érkezett ügydarabra feljegyezték az irattári jelet, amely az irattári osztály római számát követő iktatószám, törve az évszámmal. (Pl. 11.1415/1915.) Az irattárba utalt iratokról egyébként irattári jegyzék is készült.

Az 1915-ben életbelépett ügyviteli szabályozás szakított az irattári osztálytagolódás rendszerével, előírta: „Az iratokat általában ügyszámaik sorrendjében, egyetlen sorozatban kell tartani.”143

Az irattárban az iratokat évszám szerint elkülönítve, főlajstrom- szám sorrendjében kellett tartani, mégpedig az előírás értelmében félív nagyságban kiterjesztve. Az iratnyalábon az abban lévő legkil431914-es JÜSZ83. §.

104