Deák Ferenc országgyűlési levelei 1833-1834 (Zalaegerszeg, 1997)

Deák Ferenc levelei Oszterhueber Józsefhez - 9. Pozsony, 1833. december 26.

kerülhetetlenül szükségesek, mint az appellata, oppositio, depositio és novum M, leg feljebb meg szorítások mellett a revocatio procuratoris a prohibita és repulsio15 ellenben nóvumot involválnak16 és igy csak hátráltatják az igazság ki szolgáltatását, azért cassáltassanak17, amennyire lehet minden institutumbéli18 viszálkodások el kerülésére, az institutumok lehető kevés számra redukáltassanak, az executiokat19 minden esetben az ítélő bíróság tagja teljesítse. Végre a szükséges publicitás fenn tartassék. Ezen általános elvekhez minden egyes pontot helyesen lehet alkalmaztatni igy a többi apróbb kérdéseket a Törvényhozó testre bízni, nem volna talán helytelen, hiszen mi teszünk illyen utasítás mellett is, amit jónak látunk, s tehetünk, gondolom, illy móddal könnyebb volna rendszeres munkát alkotni.

Meg kértük mái levelünkben a nemes vármegyét arra is, hogy mivel a jobbágy telkek használhatásának szabad eladása utasításunk ellenére is meg határoztatott, s ezen határozás bizonyossan törvényé válik, mivel továbbá az illyen eladások sem vérségbéli jusokból eredő fel bontásoknak, sem azon számos régi jusokat feszegető terhes pöröknek, mellyekkel a nemesi birtok olly gyakran veszedelembe hozatik kitéve nem lesznek, ezen jobbágy telkek becse a nemesi birtok kárával fog emelkedni, - méltoztatnék a nemes megye olly utasítást adni, melly szerint a hármos könyv l-ő részének 58-ik s 59-ik czikkelyei20 és az, a mi ezekkel szoros öszve függésben vagyon, úgy módosíttassák, hogy a nemesi birtoknak eddig habozó ingadozása meg szűnvén, a tulajdonnak biztos állandóság szereztessék. Okainkat levelünkben bőven elő adtuk, itt még csak egy pár tekintetet említek meg ez érdemben. Nincs nagyobb anomalia, mint a magyar nemesnek eddigi tulajdona. Ő valóságos tulajdonos nem, mert ha el adta jószágát, gyermekei, mellékes örökössei, sött még a Fiscus is fel bontja az el adást és visza veszi a jószágot, de nem is szorossan usufructuarius21, mert amit az usufructuarius elad, az ingyen kerül viszsza arra, kinek az el adást fel bontani hatalma vagyon. A nemesi javaknál pedig a vételbéli summát viszsza kell fizetni. Ezt sokan ősiség jusának nevezik, de minő jus az, melly csak abból áll, hogy valaki más kárán nyere- kedjék? Pedig ez a jelen kérdésnél éppen úgy vagyon, mert ha a Jószág annyit nem ér, amennyin el adatott, senki sem fogja az el adást fel bontani, s a vevőnek örökösi nyomoroghatnak a vásárlással, az eladó örökösi pedig kény ökre használják a kapott pénzt. Ha ellenben a Jószág többet ér, akkor ki vetik pör által a meg vevőt, és viszsza dobják pénzét, melly most már sokkal kevesebb értékű, mint az eladáskor volt, mert 1740-ben, midőn Csurgót 35 ezeren vette meg Festetics22, a 35 ezer forint sokkal nagyobb summa volt, mint most. Az is különös rendelése az eddigi törvénykezésnek, hogy azon

78