Zala megye történelmi olvasókönyve (Zalaegerszeg, 1996)
Dokumentumok
Forrás: P. Eber: Calendarium historicum. Wittenberg, 1551. Szombathely, Berzsenyi Dániel Megyei Köny\>tár C 2997. Irodalom: Séllvei Elek: Az Alsólenchai Bánffy nemzetség naplója. In: Tudománytár IX Bp., 1841. 252-321. o. 51. 1557. július 8. A kanizsai katonák pénzért könyörögnek A tizedesek levele a várnagyhoz A végvári katonaság fizetésének biztosítása a XVI. században a Habsburg uralkodók legnehezebb feladatai közé tartozott. Gyakran még a legmagasabb rangú tisztek sem kapták meg hónapokon keresztül a járandóságukat. A végvári katonák fizetése nem egységes rendszer szerint történt, lehetett pénzben, élelmiszerekben vagy ruhaanyagban (posztó). Sokszor fordtdt elő, hogy fizetést csak késve kaptak, néha éveken át maradtak zsold nélkül. Nem egyszer a koldulás mentette meg a katonaságot az éhenhalástól. Tehetetlenségükben a vár körüli falvakból rablással szerezték meg maguknak az ennivalót. Emiatt aztán örökös volt az összeütközés a katonaság és a megye lakói között. Ez a levél adassék az vitézlő Csány Ákosnak, nekünk bízott urunknak mindenkor. Vitézlő urunk, örökké való szolgálatunkat ajánljuk mint urunknak. Ez mostani pénzt, kit adott volt, jól tudja kegyelmed milyen drágaságba vagyunk, azt meg annak előtte elköltöttük, mert hitünkre tisztességünkre felkértek, és az mi hitünknek igazak akartunk lenni. Mindjárást abba adtok az legényeket, és kegyelmed meghagyta velünk, kiket megtaláltunk bennük, immár egynéhányszor mind felkeltenek, hogy mind elmenjenek, de mégis tartóztassuk, de immár nem tarthatjuk, mind velük egyetembe, meghalunk éhen, mennyi nekünk lesz, addig reájuk osztok, immár sem nekünk sem nekik, mást penig minémű gonosz hírek vannak, ki sem merjék bocsátani mást az takarásnak volna ideje, ki sem mehetnek, mert éjjelnappal az nagyságos úr szolgálatján kell lenníik, feleségek, gyermekek vagyon. Ha sem kegyelmed nem fizet, sem nem takarunk, nem tudom mivel élünk, immár az bort is négy krajcáron kezdtek reánk, azért könyörgünk. hogy kegyelmed ne hagyjon, mert immár az nagy szükségben nem tudunk mint mívelni, nem állhatjuk, mondta vala kegyelmed, hogy az legényeknek az mennyi híja vagyon, reá teljesít74
