Zala megye történelmi olvasókönyve (Zalaegerszeg, 1996)

Dokumentumok

gyűlés elé terjesztendő konzervatív törvényjavaslatok liberális szellemű zalai kritikája. A zalai "észrevételek" döntő részben a pályakezdő Deák Ferenc munkájának tekinthetők. Deák már tanulóévei alatt a felvilágosodás szabadelvű eszméin nevelkedett. 1824-től - ügyvédi diplomával a zsebében - szülőföldjén, Zala megyében dolgozott ügyészként, és a nemesi árvákra felügyelő megyei bizottság jegyzőjeként. Ekkor gyakorlatban is szembesülnie kellett a feudális társadalom konfliktusaival, feloldhatatlannak látszó ellentmondásaival. Önként, csupán a "becsületért" vállalt ügyészi munkája során szerzett tapasztalatai is hozzájárultak ahhoz. hog\> embertársai iránt rangkülönbség nélkül felelősséget érző, és rajtuk segíteni szándékozó, kiemelkedő jelentőségű reformpolitikussá érett ez a kivételes tehetségű fiatalember. Deák nem pusztán nagy’ műveltséggel, szaktudással és gyors észjárással rendelkezett, hanem kiváló taktikai érzékkel is. Tudta, hogy a megyékben - így Zalában is - többségben lévő maradi, kiváltságait féltő nemességet csak finoman, apró lépésenként lehet hozzászoktatni a változtatás, a reformok gondolatához. A fent említett könyvet maga is óvatosan, roppant körültekintően fogalmazta; azt a benyomást igyekezett kelteni, hogy a szükséges újítások tulajdonképpen a régi törvényeken alapulnak. E könyv készítése közben fedte fel barátja, Vörösmarty Mihály előtt - alábbi levelében - taktikájának lényegét.

Azon magányos személy ki jóbaráti által más megyék helyes véleményéről tudósítva, önnön megyéjében a hatalmasabb rendek büszke hiúságát okosan kímélni tudja, ki barátságos körben enyclegve. nem oktatva, kérdező nem pedig elbízott hangon teszi jegyzéseit, ki őket ily módokkal szoktatja lassanként az egykor annyi rettegett új gondolathoz, sokat eszközölhet, ami előbb lehetetlennek látszott, mert az újsággal is megbarátkoznak idővel azok. kik egykor ellenzői valának, sőt végre azt hiszik, hogy ami javaltatik, az nem valóságos újítás, hanem okos és szükséges igazítás. így lehet a magyar nemest is régi álmaiból és százados előítéleteiből kivetkőztetni, csak gyöngén nyúljunk az élőkor balvéleményeiből szövött lepléhez, mely néki megszokás által kedves lett, ne éreztessük vele mezítelenségét, ne gúnyoljuk régi szabású erkölcseit, egyszóval a magyar példabeszéd szerint ne akarjuk a százados tölgyet éles nyelvünk egy vágásával ledönteni, mert a mértékletes erőlködés szándékunk tisztaságát ejtené gyanúba, s az óhajtott cél helyett elszánt ellenkezést szülhet. Idő kell mindezekhez és békességes tűrés, felette hibázik tehát azon hatalmas, ki nemzetének szellemén felülemelkedve, mindent egyszerre kívánna eszközlésbe venni, amit fellcngző lángelméje jónak lát, nem gondolva mivélünk, kik szabad röptét bámuljuk ugyan, de gyengébb lclkierőnk miatt cl nem érhetjük, nem figvclmczve sok ezer másokra, kiket az önhaszon még most

168