Zala megye történelmi olvasókönyve (Zalaegerszeg, 1996)
Dokumentumok
90. 1740. március 14. ítélet a pölöskei Gál Ilona boszorkányperében Az egervári Széchenyi uradalom úriszékének jegyzőkönyvéből (részlet) A boszorkányperekül ugy’an általában a tudatlanságon alapuló babonás hit szülte, de a vádlók sok esetben nagyon is tudatosan, készakarva hozták boszorkány hírébe a haragosukat. A boszorkányság vádja elég súlyos volt ahhoz, hogy az illetőt még a XVIII. században is kínvallatásnak, vagy éppen istenítéletnek vessék alá, és kínvallatás közben még a legártatlanabb ember is bűnösnek vallotta magát. A hiedelem szerint a boszorkányok érthetetlen és megmagyarázhatatlan, babonás dolgokat müveitek, sőt, szántszándékkal ártottak másoknak. Ördöngős varázslataikkal természeti csapásokat (pl. vihar, jégeső) idéztek elő, rontást hoztak jószágra, termésre, beteggé tettek embert és állatot, néha még öltek is. A boszorkányság címén (ürügyén) folyó üldözési, vádaskodást hullám a feudális társadalom válságának, az egyének és családok között kiéleződött hétköznapi konfliktusoknak együk megjelenési formája volt. A saját helyzetével és lehetőségeivel elégedetlen ember türelmetlen másokkal szemben is, nehezen tudja elviselni a másságot, a furcsát és szokatlant. Bűnbakot keres, és a "boszorkányok" éppen a bűnbakkeresés áldozatai. A boszorkánypereket általában "alulról" kezdeményezték, feljelentők vádaskodásai nyomán. Ilyen perek még a XVIII. századi Zalában is indultak, mind a megye törvényszéke, mind Kanizsa város tanácsa, mind pedig az egyes uradalmak magánhíróságai, úriszékei előtt. A pallosjoggal rendelkező zalai törvényszékek még e században is ítéltek halálra és végeztettek ki boszorkánysággal vádolt embereket, főként nőket. Az alábbiakban az egyik ilyen, kivégzett "boszorkány" halálos ítéletét idézzük az egervári Széchenyi uradalom úriszékének jegyzőkönyvéből. Ezen rab asszony, noha ugyan az ellene tetetett vallásokban megszámlált, és előtte elmagyaráztatott bűbájos cs boszorkányos cselekcdetit, úgyszintén teremtő Istenének megtagadását, következendőképpen ördöngős életének viselését egyáltalán tagadásra vette, s minden móddal maga ártatlanságát mindazokban, melyeket közhírrel ellene tartanak, állította, de ez, midőn az magistratuális [hatósági, hivatalos] tanúknak vallási bővségcsen megvizsgáltattanak, kitetszik azokbul világosan, nemcsak kevés, hanem sokszámú embereknek, az kik tudniillik ezen rabszemélynek vagy kertjében, házában avagy marhái között csak kevés, és bosszúállásra nem méltó kárt tettének is. az olyaténoknak azonnal következett testekben lévő irtóztató nyavalyája, lábaikban és kezekben most is megtetsző csonka és bénasága, 135
