Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Simonffy Emil: A jobbágyfelszabadítás Zala megyében
berekből való kiszorításukat panaszolták. A legelők megnyirbálása miatt panaszkodtak még a galambokiak, balatonmagyaródiak, béciek, semjénházaiak, molnáriak, rigyáciak, becsehelyiek, csapiak, pötréteiek, polaiak, zalaudvar- nokiak, pusztamagyaródiak.49 Visszatérőek az erdő miatti panaszok is. Ez is részben a legeltetés megszorítását jelentette — Zalában az erdei legeltetés ekkor még általános —, másrészt azonban a faizásból való kiszorítást. Ez sokszor erdővédelmi intézkedésből történt. A galambokiak arról panaszkodtak, hogy az uradalom a rendezési per alatt a" jobbágyoknak jutó erdőrészt kiirtotta. Becsehely, Báza, Vitenyéd is a földesúri fapusztítás miatt panaszkodott. A faizás megszorítása miatt számtalan a panasz: Tótszerdahely, Ba- latonmagyaród, Pötréte, Zajk, Nagyrécse, Pusztamagyaród, Zalaszentmihály, Kerkateskánd, Máhomfa, Hahót stb. ostromolta a vármegyét és a minisztériumot a korábbi években elvesztett erdei haszonvételeinek visszaszerzése érdekében.50 Érthetően sok a tagosítás miatti panasz. Az úrbéri birtokrendezések során a földesúr joga volt az úrbéres földek helyének kijelölése, csak a terület használható és törvényes nagyságú legyen. így a rendezés sokszor a jobbágyság gyengébb földre szorítását is jelentette. Zalaszentmihály, Kerkateskánd, Tófej, Pusztamagyaród, Komárváros, Galambok, Murakeresztúr és Kollátszeg panaszkodott a tagosítási sérelmek miatt.51 Gyülevész, Bánok- szentgyörgy, Várfölde és Pötréte is a korábbi évek rendezésének végrehajtása miatt panaszkodott.52 Az áprilisi törvények nem tették lehetővé a korábbi sérelmek orvoslását. A törvény kimondta, hogy „ahol a földesúr és volt jobbágyai között a legelőelkülönzés, illetőleg úrbéri rendezés ... valóságosan és tettlegesen már végrehajtatott... többé fel nem bontathatik”.53 Bár ez a rendelkezés igen sérelmes volt a jobbágyságra, a már lezárt ügyek felbolygatása olyan sorozatot indított volna el, amely a földtulajdon biztonságát igen megingatta volna. A földtulajdon biztonsága viszont a kapitalista termelés egyik alapja volt, így a biztonság hiánya a tőkés fejlődést akadályozta volna. Más volt a helyzet a függő kérdések tekintetében. Mégis a folyamatban lévő rendezési és elkülönítési perek kevesebb problémát vetettek fel. 1848 előtt a rendezési per lefolyása igen lassú volt, az eljárás nagyon elhúzódott. Az úriszék megszűnésével új bírói fórum lett illetékes elsőfokon, de az alis- páni bíróság működése csak vontatottan indult meg. Ügy tűnik, hogy a földesurak jobbnak látták, ha azokban a bizonytalan időkben nem erőltetik a pereket, a volt jobbágyok is csak egy-két faluból szorgalmazták azokat (Felsőrajk, Kerkaszentmiklós, Tótszerdahely stb.).54 A paraszti megmozdulások okainak második csoportjába azok a kérdések tartoztak, amelyeket vagy nem szabályoztak Pozsonyban vagy pedig a parasztság érdekeivel ellentétben szabályoztak. így legelőször is tisztázni kellett, hogy mely földterületek szabadultak fel a szolgáltatások alól. Bár a törvény világosan kimondta, hogy csak az úrbéres földek, az már kevésbé volt világos, hogy hol húzódott az úrbéres föld határa. Sokszor elmosódott az úrbéres föld és a cenzusos föld, az úrbéres föld és az irtásföld között a határ. A földesurak majorsági földjeiket — amelyek korábban igen gyakran úrbéres vagy irtásföldek voltak, vagy a közös legelőből csatolták el — sokszor nem házi kezelésben hasznosították, hanem cenzus fejében jobbágyaiknak 78
