Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Simonffy Emil: A jobbágyfelszabadítás Zala megyében
amelyet azután a fenyőerdő elfoglalt, és ekkor jutott a földesúr birtokába Ezért nem engedték meg, hogy az uraság eladja a fát erről a területről/*5 Az egyik legérdekesebb paraszti megmozdulásra Felsőraj kon került sor. A falu elöljárósága falugyűlést hívott össze, és ezen elhatározták a közös erdő elkülönítését. Erről értesítették a falu volt földesurait is eképpen: „Tisztelt Tekéntetes Uraságok! E folyó évi 8[októ]ber hó 18-án a felső- rajki közönség összes akarattal kívánják az erdőnek és legeltetőnek elkülönö- zését és pedig a felső határ felöl, mit ha tellyesiteni az illető uraságok nem akarják, erőszakossan is elkülönözzük s használjuk, így akaratunkat bejelentvén, a legrövidebb úton tisztelt uraságok rendelkezzenek, — hogy mi kiel égíttesünk. Hív tisztelkedők Felsőraj ki Közönség.” A szomszédos községeket is értesítették: „Tisztelt Elöljáróság! Ezennel a Felsőrajki Elöljáróságtól e naptól fogva a határunkban fekvő erdőben, nevezetessen a Komakúttól fogva az Üj hegyig — fát venni ne merjen jönni senki — mert megzálogoltatik — ha még is erőszakossan valaki merészel bejönni, amit kap, magának tulajdo- niccsa. — Többire szives barátságokban magunkat ajánlva vogyunk. 10 [de- cemjber 7-kén 848. Gáspár Vendel öregbíró, Kovács Gábor esküt, Kovács György esküt, Német mp. jegyző.” A faluközösség tehát jogot formált magának a közös erdő elkülönítésére. Nem zárta ki a volt földesurakat teljesen az erdő hasznából, de a határbeli erdőnek több mint a felét a volt jobbágyok saját kizárólagos használatukba vették, amelyen nemcsak a legeltetést és a tűzi és épületfa szedést- vágást kívánták kizárólagosan gyakorolni, hanem igényt tartottak az erdő minden hasznára, a makkoltatási lehetőségre, a gubacsszedésre, a faeladásra. A határozatot azonnal végre is hajtották. Puskákkal és fejszékkel felfegyverkezve vonultak ki az erdőbe, a sertéseket oda behajtották makkoltatni, az urasági kocsmáros cselédeit erőhatalommal kiverték az erdőből és agyon- veréssel fenyegették meg őket, ha még egyszer fáért merészelnek menni. Az egyik földesúr embereit tüskevágásért meg is zálogolták, a másik földesúr erdősét pedig, aki a már levágott fát el akarta vinni, véresen megverték és földhöz ütötték. Az orvosi látlelet csökkenti a volt földesúr panaszának súlyát, az orvos a „bal orrszárnyon és két kezefején több bőrsértéseket” talált, amelyek azonban a könnyen gyógyíthatók közé tartoztak. A földesúri panaszra a felsőrajki volt jobbágyok egymásután két panaszlevéllel is fordultak az alispánhoz. Ebben elmondták, hogy azért kényszerültek erőszakos intézkedésre, mert a volt földesurak olyan fát akartak nekik adni járandóságukban, amit feldolgozni lehetetlen, ugyanakkor a szomszéd községbelieknek a legjobb fákat adták el. így az „erdők az uraságok által szörnyen pusztítatnak, amit nékünk elszívelni igen nehéz, mivel még járandóságunk (az elkülönítés során a volt jobbágyságnak járó erdőrész — S. E.) ki sem adatott — a jelen tett cselekvések szerint — mire saját erdőnk kiadatik, pusztaságot kapunk haszonvétel nélkül valót. ..” A falu panaszlevele szerint az erőszakoskodást nem a volt jobbágyság kezdte, hanem a volt földesurak. A földesurak cselédjei előbb hajtották rá a birkáikat a volt jobbágyok rétjeire, vetéseire, legelőire, csak ennek megtorlása volt a falu állatainak az erdőre hajtása. A helyszíni vizsgálat során megegyezés jött létre, kölcsönösen 76
