Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Simonffy Emil: A jobbágyfelszabadítás Zala megyében
A parasztság harcának különböző formái voltak: a) A legalacsonyabb szintet a kérvényezés jelentette, ez történhetett a volt földesúrhoz, a vármegyéhez vagy a minisztériumhoz. A minisztériumhoz intézett kérvényeket az illetékes szakminiszter — Deák Ferenc igazságügyminiszter, egyes esetekben fernere Bertalan belügyminiszter — kivizsgálásra és intézkedésre leküldte a vármegyéhez. A minisztérium szigorúan ragaszkodott az áprilisi törvényekhez, ennek betartására utasította a megyei hatóságokat és a forrongó községeket is. Ez nem változtat azon a tényen, hogy ugyanakkor Deák Ferenc az összeülő országgyűlés elé olyan törvény- javaslatot terjesztett, amelyik már első fogalmazványban is jelentősen továbbfejlesztette volna a jobbágyfelszabadítást. b) A következő szintet a szolgálatmegtagadás, foglalás jelentette. A parasztság követeléseit, kívánságait tettleg gyakorolni kezdte, a volt földesúrral, tisztjeivel vagy cselédeivel szemben esetleg erőszakosan is felléptek: Ilyen esetben rendszerint a volt földesúr vagy az uradalmi tiszt hívta segítségül a vármegyét vagy a kormánybiztost. A vármegyei tisztviselők megjelenése, a kormánybiztos elé idézés, a karhatalom készenlétbe helyezése az esetek túlnyomó többségében elegendő volt arra, hogy a forrongás lecsillapodjék, a falu megígérje a foglalások visszaadását, a szolgáltatások teljesítését. Az ígéret azonban sokszor csak ígéret maradt, a hatóságoknak többször kellett közbelépniük, de nyílt ellenállásra nem került sor. c) A legmagasabb szintet a nyílt ellenállás, a fegyveres felkelés jelentette volna. Zala megye mai területén azonban — jelenlegi ismereteink szerint — erre a szintre nem jutottak el a parasztmozgalmak. Csányi Lászlót már április 10-én kinevezték Zala vármegye területére is kiterjedő hatáskörrel kormánybiztosnak,36 május 20-án elrendelték a rögtönítélő bíráskodást.37 A zalai parasztok mozgalmait 1848 tavaszán a fegyveres erő jelenlétével elnyomták, ez azonban nem jelentett nyugvópontot, a forrongás tovább tartott, csak a nyílt ellenállás szintjéig nem jutott el. Mielőtt sorra vennénk a paraszti megmozdulásokat kiváltó okokat, néhány jelentősebb és jellegzetes megmozdulást vizsgáljunk meg közelebbről. Molnáriban a földesúr április 9-‘én a korábbi évek szokása szerint árverés útján kívánt bérbe adni egy nagyobb tábla szántóföldet. A falusiak azonban — „még a gyermekek is” — ezt nem engedték, a földesúri tiszttartó előtt kijelentették: a kérdéses szántóföldet a molnári lakosok erdőből irtották ki évekkel azelőtt, ehhez tehát nekik van joguk, azt bérbe adni nem engedik, hanem közösen fogják használni. Amikor pedig egy szomszéd helységbeli nemes három holdat ki akart venni haszonbérbe, a molnári lakosok elöljáróik vezetésével őt megtámadták, megverték, majd a községházára bekísérték és kalodába zárták. A tiszttartó nem merte a húrt feszíteni, és a szolgabíró segítségét kérte. A legelő miatt is nézeteltérés támadt, a földesúri pásztorok kunyhóit is felégették a falusiak. Nagy Károly szolgabíró — az alispán jelentése szerint — „célszerűen intézkedett, most csendes ezen vidék is”, de a csend nem tartott soká, a szolgabírónak még kétszer ki kellett szállnia a faluba.38 A kiskomáromi uradalom ügyvédjének kérésére Bogyay József főszolgabíró Komárvárosba ment ki, ahol a falubeliek az uradalom magánlegelőjét támadták meg, a falusi marhacsordákat erőszakosan ráhaj73
