Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Simonffy Emil: A jobbágyfelszabadítás Zala megyében
pett fel ebben a kérdésben a volt földesurak támogatására, keressék azok igazukat a polgári bíróság előtt. A nagy paraszti sorsforduló a parasztság különböző jogállású rétegeit különbözőként érintette. Az úrbéresek — telkesek és zsellérek — megszabadultak úrbéri terheiktől az úrbéres földjeik szabad tulajdonosai lettek, ez egyiknek többet, másiknak kevesebbet jelentett, de szinte valamennyiüknek volt olyan földje is, amely nem úrbéres jogállású volt, ezután viszont tovább kellett teljesíteniük a szolgáltatásokat. A majorságiak helyzete — erre rövidesen kínosan döbbentek rá — változatlan maradt, rájuk a jobbágyfelszabadítás nem vonatkozott. Egy csoportra viszont a felszabadítás süllyedést jelentett: a paraszti sorban élő kisnemesek, a nemesi földön gazdálkodó agili- sek elvesztették korábbi kiváltságos helyzetüket. Míg úrbéres társaik megszabadultak a földesúri terhektől, a kisnemesek előtt megjelent a rém, amelyre már az előző években — évtizedekben is félelemmel tekintettek: a közteherviselés, az adó. Az eddigi vagyoni vizsgálatok arra mutatnak, hogy a telkes jobbágyok átlagos vagyona, de még az úrbéres zsellér családok vagyona és jövedelme is sok esetben felülmúlta a kisnemesekét. A zalai kisne- messég a reformkorban a reakció mozgósítható tömegét jelentette, nem véletlen tehát, hogy a kisnemesi falvakban nem az öröm kísérte a jobbágyfelszabadító törvények kihirdetését, hanem többen közülük kitűntek „zabolátlan kitöréseikkel, illetlen magok viseletével”, amint ezt például Petrike- resztúrról jelentették.3'1 Küzdelem a jobbágyfelszabadítás továbbfejlesztéséért A törvény alkotói már Pozsonyban tudták, hogy jelentős paraszti rétegek maradtak ki a jobbágyfelszabadításból, a paraszti kézen lévő föld egy részére nem vonatkozott a törvény. A liberálisok szemlélete szerint azokhoz a viszonyokhoz, amelyek tisztán magánjogi jellegűek voltak, nem lehetett a tulajdon szentségének sérelme nélkül hozzányúlni. De melyik földdarabot bírta a paraszt tisztán a magánjog érvénye alá tartozó bérleti viszony alapján, és melyiket úrbéres — tehát nem magánjogi — viszony alapján. Ezt még a földesurak sem tudták sokszor eldönteni, nemhogy a paraszt ismerte volna ezt a különbséget, amikor esetleg a földért adott szolgáltatások terén nem volt semmi különbség. A jobbágyfelszabadítás régi sérelmeket is újított fel, és új problémákat vetett fel. Ezek egy részét még Pozsonyban nem is sejtették. A parasztság viszont — szinte a felszabadítás hírével egyidőben — harcba indult, hogy a függőben maradt kérdéseket saját érdekeinek megfelelően oldja meg, a szabad paraszti földbirtokot kiterjessze, a jobbágyfelszabadítást továbbfejlessze. 1848 tavaszán és nyarán Dunántúlon Vas és Zala megye parasztjai forrongtak a legjobban,35 harcuk nem is tekinthető egészen eredménytelennek. 72
