Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)

Simonffy Emil: A jobbágyfelszabadítás Zala megyében

urak erőltetni az úrbéri szolgálatok további teljesítését, amíg a törvény szankciót nem nyer.30 Sorban érkeztek az alispánhoz a jelentések: Ihászy Lajos alszolgabíró jelentette Pölöskéről április 4-én: . a jobbágyság az úrbéri szolgálatot (robot) mind amellett is, hogy a választmány felszólítására annak teljesítését megajánlotta, nem teljesíti..Séllyey László főszolgabíró a Muraközből jelentette, hogy április 5-én a palinoveciek az úrbéri tartozásokat megtagadták, noha előző nap a főszolgabírónak megígérték. A főszolgabíró hozzátette, hogy a megyei tisztviselő korábban sem kényszerítette az úri munkát teljesíteni nem akaró jobbágyot a robotolásra, a jelen körülmények között sem teheti ezt, ha a földesúrnak valamilyen követelése van, keresse azt peres úton. Gyika Jenő főszolgabíró április 9-én jelentette, hogy vidékében a jobbágyok a törvény életbelépéséig sem hajlandók a robotot teljesíteni. Ágoston József alszolgabíró jelentette, hogy a lenti uradalomban „a jobbágyságot csend, rend fenntartására, egyéb előadások mellett hálás érzettől fogúivá a veendő jókért oda is bírtam, hogy a tavaszi vetéseit az uradalomnak robot tekéntet nélkül is elvégezni segítik, nyíltan meg is ajánlók, — hihető némely rendet követni nem tudó, s jelenben be nem látó tiszt illetlen erőtetése miatt ismét jelentések szerint oda megy a dolog, hogy átal- lában szűnnek a szolgálatok, most már erőltetésről tisztséget látom letiltani szükségesnek, a már akkor tett felvilágosítás, magyarázás után azt jelenthetem alázatosan egyéb aránt, hogy az adózó nép a magyar kormánynak elége- déssel alá vetni magát készebb...” Sümeghy Ferenc főszolgabíró április 14-i jelentésében a Kanizsa körüli falvakból már említést sem tett arról, hogy kísérlet történt arra nézve, hogy a jobbágyok teljesítsék a szolgálatokat a törvény hatályba lépéséig, sőt arra utalt, hogy egyes földesurak kimondva felszabadították a jobbágyaikat a szolgáltatások alól, mások pedig hallgatólagosan nem követelték azokat. Összegezve megállapította a főszolgabíró, hogv a törvényeket illedelmesen foganatba vették.31

Április első felében tehát gyakorlatilag befejeződött a jobbágyság fel- szabadulása, az úrbéri szolgálatok és szolgáltatások megszűntek. Az uradalmak még egy kísérletet tettek, hogy a vesztett úrbéri járadékaikból valamit megmentsenek. Szerintük a törvény csak május 1-én lépett hatályba — később tényleg ez a jobbágyfelszabadítás hatálybalépésének megállapított időpontja —, így 1848 első négy hónapjára követelték a járandóságokat, ,,el akarnak számolni” jobbágyaikkal. A lenti uradalom követelte a füstpénz és a robot négy hóra eső arányos részét, de a falvak — Márokföld, Alsóerzsébet, Kerkanémetfalu, Kerkapéntekfalu, Kerkaújfalu, Kerkakutas, Kálócfa, Csődé ■— ezt sorban megtagadták.32 Nem sikerült a számvetés a Csáktornyái uradalomban sem, a kemendollári uradalom ügyvédje — Szigethy József táblabíró — pedig azt tanácsolta a Festetich-jószágkormányzóságnak: hagyjon fel a szám vetési kísérletekkel, „minthogy ezen szám vetési felszólítás e zavaros időben a volt jobbágyoknál könnyen különféle gondolatokra és gyanakodá- sokra szolgáltathatna alkalmasságot, de különben is megszűnvén minden úri viszonyok s a jobbágyság kötelezettsége, mivel számadásra nem parancsoltat- hatnának s önkényöktől függ arra meg vagy nem jelenni, a meg nem jelenés által az uradalom csak compromissionak s gúnynak tetetnék ki.” A jószágkormányzóság a javaslatot elfogadta.33 A megye közigazgatási úton nem lé71