Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)

Simonffy Emil: A jobbágyfelszabadítás Zala megyében

tek, egyszersmind hogy ezen törvénycikkelyek az elnöki rendelet nyomán minden egyes községeknek tudtára adattassanak, a megye részéről ... választmányok küldetnek ki..A küldöttek „haladéktalanul mind egyes községekbe kimenvén, a megyei lakosokat a mostani országgyűlés üdvös szán- dokáról a már is megküldött törvénycikkelyeknek az ország rendei nyilatkozatának kihirdetését, sőt az illető községeknek nyomtatásbani átadása, a miniszterelnök körlevele tartalmának kellő, s a nép fogalmához illesztett magyarázatával a kellő rend és csend fenntartására, a személy és vagyon sértetlenüli hagyására serkencsék, — bennök mind az országgyűlés, mind a nemzeti kormány, úgy a királyi szék eránti tellyes bizalom s tántoríthatatlan hűség és ragaszkodás magasztos érzéseit a lehetőségig ébresszék, s meggyőzvén a népet arról: hogy a haza köz s minden egyes lakosának boldogsága ha valaha úgy most leginkább a törvények és a végrehajtó tisztviselők eránti tisztelettől s engedelmességtől légyen feltételezve, — elébe adván a népnek azt: hogy az illető földesurak a nép sorsa javításáért önként minő áldozatokat tenni készek, hogy a közterhekbeni aránylagos részvétet önként megajánlották, s mind ezért nem egyebet várnak s óhajtanak, minthogy a magyar hazának minden lakosa a törvények pajzsa alatt a polgári szabadság minden áldásait egyaránt élvezhesse, — különösen intsék a népet, hogy semmi szín alatti bújtogatóknak ne hidjenek, hanem boldogságukat és törvényes szabadságukat csak az összes törvényhozástól várják.. ,”25 A jegyzőkönyv világosan tükrözte a birtokos nemesség álláspontját, azt a törekvését, hogy az. úrbéri viszonyok eltörlését saját nagylelkűségének tüntesse fel. Szerették volna elérni azt, amit Festetich Tasziló herceg így fejezett ki 1848. március 21-e után néhány nappal: „minthogy a robotszolgálatok, dézsma (de nem a bortól) és pénzbeli fizetések örökösen már megszüntettek, ezentúl már erővel nem lehet ezeket követelni, de hogyha jóakaratból még most nálunk dolgoznának, mint az sok helyen történik, hol megígérték, hogy legalább a tavaszi vetést segíteni akarják, azt el kell fogadni.”26 Vajon hajlandó volt-e a megye jobbágysága erre? Minden adatunk arra mutat, hogy nem.

Bár van adatunk arra, hogy nem minden tisztviselő hajtotta végre a jobbágyfelszabadítás kihirdetését elrendelő megyei határozatot,27 szabotálá- suk nem akadályozta meg az országgyűlési határozat hírének terjedését, annak tényleges hatályba lépését. A lentiszombathelyi uradalmi ispán már március 31-én panaszt tett a szolgabírónál, hogy a szilvágyi jobbágyok megtagadták az ölfa Zalaegerszegre szállítását arra hivatkozva, „hogy elveszett a robot, nem kell szolgálni”.28 A népnek akadtak felvilágosítói, nem volt csak a megye tisztviselőire rászorulva. Gyika Jenő főszolgabíró április 13-án azt írta Csányi Lászlónak, aki akkor már kormánybiztos: „.. .bujtogatások mindenfelülről látszanak. Többek között figyelmeztetem a tekintetes urat bizonyos úriforma egyénekre, kik hintókban az alatt az ürügy alatt, hogy orvosok, mindenfelé járnak és a népet izgatják. ... két olyan egyén Belatin- con megfordult, útjukat Lendvának és bizonyosan Kanizsa felé vették” Ugyanebben a jelentésben arról is tudósított, hogy a lenti uradalmi tiszttartó jelentette neki, hogy a bánokszentgyörgyi jobbágyokat két úr, akik éppen arra mentek kocsin, megkérdezte, hogy vajon robotban dolgoznak-e, és lebeszélte a bánokszentgyörgyieket a robotolásról. Erre a bánokszentgyörgyi jobbágyok néhány nap óta már nem dolgoztak.29 Hiába próbálták a földes70