Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Simonffy Emil: A jobbágyfelszabadítás Zala megyében
Tehát Mária Terézia korában a feltételezett össztelekszámból biztosan ismert 92,8%, a zsellérhelyekből 96,6%, azokban a helységekben, amelyeknek adatait 1848-ból is ismerjük, a feltételezett jobbágytelkek 72,0%-a, a zsellérhelyek 71,7%-a volt. Ez utóbbi helységekben 1848-ban a feltételezett jobbágytelkek 88,6%-a, a zsellérhelyek 80,5%-a volt. Mindez tehát lehetőséget nyújt arra, hogy a 214 helység alapján bizonyos következtetéseket vonjunk le. 25 helységben az úrbériség 1848-ig megszűnt, a fennmaradó 189 helységben a következőképpen alakult a jobbágytelkek száma: 1767 1848 Index (1767 = 100) Mezővárosok 82 6/8 101 122 Falvak 10% alatti nemességgel 1683 4/8 2203 1/16 131 Falvak 10—20% nemességgel 104 7/8 114 6/8 109 Falvak 20% feletti nemességgel 29 32 5/16 111 Összesen: 1900 1/8 2451 1/8 129 Megállapítható tehát, hogy az eltelt 80 esztendő alatt a jobbágytelkek száma 29 százalékkal növekedett. Legnagyobb mértékben a jobbágyfalvakban következett be növekedés, a mezővárosokban már kisebb mértékben, a vegyes lakosságú úrbéres-kisnemesi falvakban pedig egészen elenyésző volt ez a növekedés. Mielőtt további következtetéseket vonnánk le, nézzük meg a telkes jobbágyok számának alakulását 1767 és 1828 között: 1767 1828 Index (1767=100) Mezővárosok 147 181 123 Falvak 10% alatti nemességgel 3281 3596 110 Falvak 10—20% nemességgel 215 208 97 Falvak 20% feletti % nemességgel 73 42 58 összesen: 3716 4027 108 A jobbágytelkek számának növekedése háromszor gyorsabb ütemű volt, mint a telkes jobbágyok számának a növekedése. A telkesjobbágyok száma a mezővárosokban növekedett legerősebben, itt valamivel gyorsabban nőtt, mint a jobbágytelkek száma. Mária Terézia idejében átlagban valamivel több mint féltelek (0,51 telek) jutott egy telkesjobbágy háztartásra, ez a telekátlag a XIX. század közepéig valamelyest emelkedett. S* 67
