Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Simonffy Emil: A jobbágyfelszabadítás Zala megyében
A házas zsellérek száma a következőképpen alakult: 1767 1828 1848 1828 1848 Index (1767=100) Mezővárosok Falvaik 10% alatti 307 228 273 74 89 nemességgel Falvak 10—20% 1976 2410 1785 122 90 nemes ségigíel Falvaik 20% feletti 254 366 268 144 106 nemességgel 47 130 30 277 64 összesen: 2584 4027 2356 156 91 A házas zsellérek száma 80 év alatt csökkent. Az 1828. évi kiugrás az agilisek és majorsági zsellérek számbavételéből adódott. A házas zsellérek száma a telkes jobbágyok száma alatt maradt. Mária Terézia korában a há- zatlan zsellérek (lakók) száma jelentéktelen volt (215), 1828-ban 1191 lakót írtak össze ebben a 189 helységben, ezeknek azonban jelentékeny része nem úrbéres házatlan zsellér volt. Zala megyében tehát nem beszélhetünk jelentősebb zselléresedésről, sőt inkább ellenkező folyamatról. Az eddigi ismereteink alapján úgy látjuk, hogy a jobbágytelkek számának növekedése elsősorban abból adódott, hogy a regulatiók során a maradványföldekből új jobbágytelkeket szerveztek, és ezekkel részben a korábbi telkesjobbágyok telkeit egészítették ki, részben pedig a házas zselléreket ültették rá. Zala megyében is arra törekedtek a földesurak, hogy a rendbeszedett falvaikban a jobbágyokat nivellálják (pl. lehetőleg valamennyi féltelkes legyen), ezt pedig csak a telkek kiegészítésével érhették el. Véleményünk szerint az úrbéres telkek szaporodása nem jelentette az úrbéres föld egészének növekedését, vagy legalábbis nem hasonló mértékben.1' További 25 helységben Mária Terézia korában még 7 1/8 jobbágytelket (35 telkes jobbágy birtokában) és 228 házas zsellért vettek fel a tabellába. Szembeötlő a zsellérek magas aránya és a telkes jobbágyok zsellérekhez közelálló helyzete (a telekátlag 0,2 telek). E falvak túlnyomó többsége vegyes kisnemesi-úrbéres jellegű volt a XVIII. század második felében is, 1848-ig az úrbériség e helységekben teljesen elenyészett. Az 1828-as összeírás alkalmával már nem is írtak össze telkes jobbágyot. Ha ezt az elenyészett úrbé- riséget az előző 189 helység adataival összegezzük, akkor azt találjuk, hogy ebben a 214 helységben, a mai megyeterület helységeinek 57,1 százalékában a feudalizmus utolsó 80 esztendejében a jobbágytelkek száma 1907 2 8 telekről 2451 1/8 telekre növekedett (128,5%), a házas zsellérhelyek száma pedig 2812-ről 2356-ra csökkent (83,8%). Fényes Elek szerint a megye egykori közigazgatási területén 7862 9/28 jobbágytelek volt. Mária Terézia korában 4807.18 Ez 163,5 százalékos növekedési indexet jelentene, amit azonban csökkentenünk kell, mert jelentős számú helység úrbáriuma nem maradt fenn az Országos Levéltárban Mária Terézia korából. De ez az arány is alátámasztja azt a megállapításunkat, hogy a jobbágytelkek száma jelentékeny mértékben növekedett 1848 előtt.19 Ez alkalommal nem vállalkozhatunk arra, hogy az úrbéresek kezén lévő föld mennyiségét megbecsüljük. A marxista történetírásunk már bebizonyí68
