Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Simonffy Emil: A jobbágyfelszabadítás Zala megyében
képest. Az egyenlőtlen területi fejlődés természetesen a megyén belül is éreztette hatását. A jobb természeti adottságokkal rendelkező és a kanizsai piac közelében fekvő déli területek jobban fejlődtek, mint a piactól távolabb fekvő, kedvezőtlenebb természeti adottságú területek. A Balaton-Felvidék jó bortermő vidékén speciális termelési övezet kezdett kialakulni, a szőlőtermelők — köztük kisnemesek is — évi kenyerük biztosítására Somogy megyében vállaltak részes aratást. Az árutermelés — mind a földesúri, mind a paraszti — meglehetősen előrehaladt, a XIX. század első felében azonban ez a fejlődés lefékeződött, és így — legalábbis a megye mai területére vonatkozóan — az önellátó patriarchális gazdálkodás jellemezte a megye népének életét. Ez elsősorban a legeltető állattartáson alapult, de nem elhanyagolható forrását jelentette a gyűjtögetés is. Ez az önellátó gazdálkodás nemcsak a megye földesúri függésben élő jobbágy és zsellér népességére, valamint a nagyszámú paraszti sorban élő kisnemesre és agilisra12 volt jellemző, hanem a középbirtokosok egy részének a gazdálkodására is. A nagy uradalmak gazdálkodására Zala megyéből még kevés adatot tárt fel a kutatás, de annyi azért megállapítható, hogy a birkatenyésztés konjunkturális lehetőségeinek hanyatlása után a majorsági szántóföldi termelés és nagyállattartás korántsem játszott olyan nagy szerepet a megyében, mint az ország más vidékein. Olyan uradalmi központ, amelyik egy főúri család egész gazdálkodásának centruma lett volna, Keszthely kivételével nem alakult ki. Az önellátó gazdálkodás, a legelő és az erdő közössége csökkentette a parasztság vagyoni differenciáltságából származó belső érdekellentéteket, a földesúrral szemben biztosította a falu egységét. Viszont a zalai aprófalvas települési rendszer, a szétszórtság, az elzártság fékezte az elnyomottak harcát, a falun belüli kiváltságok (kisnemesek helyzete, jelentős a szabadosok13 száma is) az egységet lazították. Nem véletlen, hogy a paraszti megmozdulások élére a jobbágyság vagyonosabb elemei kerültek, akik az árutermelésben fokozott mértékben voltak érdekelve, akik elsősorban törekedtek a tágabb lehetőségek biztosítására.14 Az úrbéres viszonyok 1848 előestéjén A felvilágosodott abszolutizmus — elsősorban az állam financiális érdekeitől vezérelve — Mária Terézia uralkodása alatt tett kísérletet arra, hogy a földesurak és jobbágyok viszonyát az egész országra kiterjedve egységesen szabályozza. Ebben az ún. Mária Terézia-féle úrbérrendezésben Zala megye fontos szerepet játszott, lényegében — kisebb módosításokkal — Zala megye felterjesztését fogadta el a királynő, és adta ki rendeletben az egész ország számára. Ennek alapján hajtották végre a királyi biztosok a rendezést.15 A rendezés során elkészült úrbáriumok és úrbéri tabellák jelentették a kiinduló alapot a jobbágyfelszabadítás számára is. A rendezés során minden 64
