Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Simonffy Emil: A jobbágyfelszabadítás Zala megyében
Mindez arra mutat, hogy a kisnemesi vidékek lélekszáma 85 év alatt lényegében stagnált, nem egy kisnemesi falu lakossága csökkent. Zala vármegye egykori területén a termőföld megoszlása Fényes Elek kimutatása szerint a következő volt:7 szántóföld 423 745 hold 38,4% kert 21 123 hold 1,9% rét 78 953 hold 7,1% szőlő 62 654 hold 5,7 % legelő 79 651 hold 7.2% erdő 438 239 hold 39,7 % összesen 1 104 365 hold 100,0% Tehát a szántóföld a megye termőterületének alig valamivel több, mint az egyharmadát foglalta el, egy lakosra mindössze 1,4 hold (magyar hold) jutott. Az 1828. évi országos összeírás megjegyzései szerint — amit más források is megerősítenek8 — az egykori megye területének középső és keleti részein a kétnyomásos gazdálkodás volt az általános, legfeljebb az ugamyomás egy részének a vetése kezdődött meg a XIX. század első felében. Az egykori megye nyugati—délnyugati részén — főleg a ma Jugoszláviához tartozó területen — ugarolás nélküli gazdálkodást folytattak a talaj fokozott kiuzso- rázásával. A megye fő terméke a rozs volt, a délszláv lakta részeken pedig a kukorica, ahol az a fő kenyérnövényt jelentette. Búzát csak a szlovéniai Belatinc környékén, a Zala völgyében és Nagykanizsa környékén termesztettek.8 A szántóföldi növénytermelés jelentősebb piacra vihető árut nem eredményezett, Fényes Elek sem említette meg a megye fő kiviteli cikkei között a szántóföldi termékeket. Bár Nagykanizsán évente több mint 600 000 mérő gabonát adtak el, ezt főleg Somogy megyében termelték meg, Nagykanizsa Somogy megye mezőgazdasági termékeinek egyik legfőbb piaca volt. Fényes Zala vármegye fő kiviteli cikkeiként a bort, az állattartás termékeit (gyapjú, szarvasmarha, sertés, ló, nyersbőr, méz), erdei termékeket (gubacs, hamuzsír) és gyümölcsöt említ.10 Az erdő fő haszna ekkor még a legeltetés, bár II. József óta történtek kísérletek a szakszerű erdőkezelés bevezetésére, ez 1848-ig még nem sok eredményre vezetett. A megyében a kézművesek és a kereskedők száma formailag nem volt alacsony, ezek jelentékeny része azonban csak az év egy részében űzte mesterségét. Jelentősebb ipar csak Nagykanizsán alakult ki.11 Nagykanizsa mellett — amelynek hatósugara már messze kiterjedt — a többi mezőváros csak szűk helyi körzet piaca volt. A megye útjai rosszak voltak. Nem lehet véletlen, hogy a megyében éppen akkor erősödött meg a céhek szerepe, növekedett számuk, amikor a céhek már egyértelműen a fejlődés akadályozóivá váltak. Mindezt összevetve —- véleményünk szerint •— Zala vármegye a reformkorban nem tartozott az ország azon területei közé, amelyek a fejlődés élén jártak. Már ebben az időben megkezdődött az a folyamat, amely során Zala megye a kibontakozó — különben is korlátozott — magyarországi kapitalista fejlődés periférikus területévé vált és lemaradt az ország egyéb területeihez 63
