Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Degré Alajos: Zala megye központi közigazgatása 1848-ban
a felirat felterjesztéséhez.10 Mégis a határozat maga nagyon jellemző Zala megye állásfoglalásának kiélesedésére. Míg azonban politikai állásfoglalásaiban a régi rendszerű, nemesi közgyűlés is megértette az új politikai szükségességeket, a közigazgatás megszokott módja a régi maradt. Érvényes ez a május 9-én megválasztott állandó bizottmány magatartása is. Az állandó bizottmányt — egyébként a törvény szavainak megfelelően — nem valami új, polgári jellegű szervnek tekintették, hanem a régi közgyűlés új formájának, melynek csak összetételét szabta meg nagyon általánosan és óvatosan az új törvény, eljárási módja, feladatköre a régi maradt. Fenntartották tehát azt a meggyökeresedett elvet, hogy érdemi határozatot csak a közgyűlés hozhat. A megyéhez a felsőbb hatóságokhoz érkezett iratokat először a közgyűlésen — illetve állandó bizottmányban — kellett bemutatni, és csak az hívhatta fel a tisztviselőket valamilyen konkrét intézkedés megtételére, vagy általában a rendelkezés végrehajtására. A szolga- bíráknak bármilyen intézkedésükről, vagy vizsgálatukról a jelentésüket a közgyűlésen kellett bemutatni, és csak a közgyűlés terjeszthette azt felsőbb szervek elé. Az adminisztratív teendők gyarapodása folytán a megyének igen sok helyi közigazgatási szerve (járásbeli vidék) volt. Négy járás 4—4, két járás pedig 3—3 vidékből állt. E 22 vidék mindegyikének élén 1 fő- vagy alszolgabíró állt,11 aki viszont vidékében minden közigazgatási teendőt el kellett lásson egy esküdt segítségével. írásbeli ügyvitele nem volt, mindegyik szolgabíró közvetlenül érintkezett a megyei közgyűléssel. Mindez agyonterhelte a közgyűlést csip-csup ügyekkel, így a közgyűlések elnyúltak. Ehhez járult, hogy egyszerre nagyon megnőtt a sürgősen közgyűlés elé viendő ügyek száma. Március 15-től április 11-ig négy közgyűlést kellett tartani. Nem csoda, hogy aránylag csekély számban gyűltek ezekre össze. A február 21-i közgyűlésen még 128, a március 15-in 86, az április 11-in már csak 56 a név szerint felsorolt jelenlevők száma. Az április 11-i közgyűlésen még az alszolgabírák negyedrésze is távolmaradt. Mindez lassúvá és nehézkessé tette az ügyek intézését, akkor, amikor a gyors intézkedés ugyanolyan fontos volt, mint az intézkedés helyessége, hisz a háborús viszonyok gyors döntést és erélyes végrehajtást követeltek. Pl. a nemzetőrség mozgósítása még Jellasics betörése után is hihetetlen lassan történt.12 Éppen ezért, már március 30-án, a közgyűlés választott egy „központi, az egész megye belbékéjére és csendességére ügyelő választmány’’-^ melyet felhatalmazott >a közgyűlés együtt nem ülése esetén a sürgős teendők ellátásával. Ez azonban távolról sem volt olyan forradalmi testület, mint Pest megye közbátorsági bizottmánya, melynek még a márciusi ifjak, Petőfi, Irányi, Vasvári is teljes jogú tagjai voltak, és amely a forradalom kiszélesítésén fáradozott. A bizottmányba egy mágnást, 10 név szerint felsorolt középbirtokos táblabírót és 3 mezővárosi polgárt választanak. Tagja ezenkívül az egész jegyzői testület (a tiszteletbeli jegyzőkkel együtt öten), és amennyiben éppen Zalaegerszegen tartózkodnak, valamennyi fő- és alszolgabíró (összesen hu- szonketten). Ez utóbbiak közül persze — főleg a távolabbi járásbeliek közül — kevesen jelenhettek meg a bizottság ülésein, hisz a robot eltörlésének kihirdetésével, a közcsend és nyugalom fenntartásával éppen elég dolguk volt. 46
